Az éhes lélek gyógyítása

Vannak azok, akik vasággyal együtt is alulról súrolják az 50 kg-t és vannak az olyanok, mint én, akikre már a sütemény puszta látványától is felugrik plusz két kiló, akik folyamatosan keresik a "tökéletes" módszert arra, hogyan érjék el (ha ne adj Isten sikerült elérni, hogyan tartsák meg) az áhított testsúlyt. Mert módszer az van dögivel. Hála az internetnek manapság csak úgy röpködnek a cikkek az újabb és újabb diétákról és edzéstervekről. Bevallom nem egyszer fordult elő, hogy a sírás vagy éppen az idegroham szélén álltam fel a laptopom elöl miután végigböngésztem az éppen aktuális - "talánszámomraisezleszatökéletes" - leírást, ugyanis, amit csodaszernek kiáltanak ki, azt legalább három másik oldalon a földig gyalázzák, hogy az bizony csak rosszat tesz veled. Az információk végtelen, ám annál kuszább hálójában gyötrődik tehát a lefogyni vágyó, ingerekre - valójában és átvitt értelemben is - éhes nő (vagy férfi), majd dühösen konstatálja, hogy már megint hízott (vagy legalábbis nem fogyott).

Akik a fenti sorok olvasása során nem ismertek magukra, azoknak gratulálok, hogy nincsenek ilyen problémái, ezt a bejegyzést akár már most ki is ikszelhetik, vállukat megveregetve hátradőlhetnek, konstatálva, milyen szerencsések.

Akik viszont nem ebbe a kategóriába tartoznak, azokkal szeretnék néhány tapasztalatot és ötletet megosztani annak ellenére, hogy én magam sem vagyok a megtestesült diéta és fitneszkirálynő, de legalább próbálkozom. Nálam ez nagyjából úgy néz ki, hogy időről időre felszívom magam és igyekszem ráncba szedni az étkezési szokásimat és mellette valamit edzeni. Időnként viszont - mint például a vizsgák alatt - egyszerűen képtelen vagyok tartani magam ehhez és ilyenkor bizony ez két-három hét után rendesen meg is látszik és rögtön búcsút mondhatok a szekrényem felének, amit ezentúl csak keserves kínok árán vagy egész napos korlátozott levegővétel mellett tudok hasznosítani. Sajnos ez a valóságban kevésbé vicces, mint így leírva, ugyanis nem tudom hány reggel vagy éppen buli előtti készülődés fulladt zokogásba emiatt. Persze ez azoknak, akikkel ez sosem esett meg nevetséges vagy egyenesen hihetetlen lehet, akik viszont hasonló cipőben járnak bizonyára maguk is voltak már hasonló helyzetben.
A lényeg, hogy megelégeltem az örökös "diétázást" - és nem, most nem arról lesz szó, hogy helyette életmódot váltok, mert most az a divatos, nem pedig a diétázás -, hanem arról, hogy már egy ideje rájöttem, hogy az étkezésről való gondolkodásomat kellene megváltoztatni, különben sosem fogok valódi eredményt elérni.

Ebben nagyon sokat segített és segít Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása címmel nemrég megjelent könyve. Bár a könyv első fele az étkezési zavarokról szól, szerencsére ez engem nem érint, viszont a második felében az érzelmi éhségről is szó van benne. Még ugyan nem olvastam végig, de már most nagyon érdekesnek és hasznosnak találom. Felhívja a figyelmet arra, hogy az étkezés nagyon szoros összefüggésben van az érzelmekkel. Többek között felsorolja az érzelmi éhség nyolc fajtáját (ingeréhség, kapcsolatéhség, elismeréséhség, szexuális éhség, strukturálási éhség, cselekvési éhség, produktivitási éhség és szeretetéhség) és kitér arra is, hogyan lehet tudatosabban hozzáállni az étkezéshez és milyen módszerek gyakorlása révén tudjuk az érzelmi éhséget leküzdeni a mindennapok során. Számomra ez nagyon hasznosnak bizonyult, mivel én is hajlamos vagyok az ételt örömforrásnak tekinteni, akár azért, mert éppen jó kedvem van, akár azért, mert szomorú vagy feszült vagyok.  Dr. Lukács Liza a kötet szerzője egyébként szakpszichológus, akinek szakterülete az evési zavarok széles skálájára kiterjed, így adott, hogy a könyv számos esetet is feldolgoz és egy pszichológus szemszögéből dolgozza fel a témát, ami viszonylag ritka ebben a kontextusban.

Részben a könyv hatására, részben azért, mert a párom egyik rokonánál súlyos betegséget diagnosztizáltak és azóta teljes mértékben áttért a nyers étel diétára én is elkezdtem utána olvasni, hogy mi is ez a raw food mánia. Összességében nem tartom a magam számára tarthatónak és nem is gondolom, hogy feltétlenül a legjobb, viszont vannak az elméletben olyan elemek, amelyek szerintem is nagyon lényegesek, főleg manapság, a fogyókúrás porok és tabletták világában. Mégpedig az, hogy minél inkább törekedni kell a teljes, valódi ételek fogyasztására. Ezek azok, amelyek valóban tartalmazzák a megfelelő tápanyagot az emberi szervezet számára, e mellett sokkal olcsóbbak is, mint egy félkész vagy kész ételek. Ha valakinek van némi intelligenciája könnyen belátja, hogy ezek az ételek sokkal egészségesebbek, mint a feldolgozott, előre gyártott műanyag vackok. Természetesen manapság alig van olyan étel, ami ne lenne valamilyen szinten feldolgozva, vagy legalább kezelve valamivel. Nyilván nem teheti és nem is akarja mindenki megtenni, hogy kiköltözik egy tízhektáros farmra és maga nevelgeti a hátsó udvarban a kúszóbabot vagy éppen reggelente feji a kecskét, de a lehetőségekhez képest törekedni kell a minél természetesebb alapanyagok kiválasztására. A mellett, hogy ezekkel a fogyás is könnyebben megy, a szervezet számára megfelelő tápanyagokat is biztosítjuk, ami által sokkal jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. Mert ugye ez nem mindegy, főleg, ha valaki azon is képes elsírni magát, ha nem jön fel a farmere vagy nem fér bele a nemrég vásárolt szoknyába. 

A legfontosabb tehát, hogy tudjam, hogy mi van az adott ételben, amiben ugyanis olyan dolgok vannak, amit nemhogy érteni nem értek, de kiolvasni is alig tudok, az aligha tesz jót a szervezetemnek (tisztelet a kivételnek). Az embernek sajnos viszonylag kevés hatalma van a dolgok felett, amik az életében történnek vele, de az étkezés éppen egy ilyen pont: dolgozhatunk magunk ellen vagy a magunk érdekében. Itt pedig a hosszú távú célok a pillanatnyi örömök helyett egyértelműen kívánatosabb eredményt hoznak. Ezért az utóbbi időben igyekszem egyre többször megkérdezni magamtól egy-egy étkezés előtt, hogy az, amit meg akarok enni az jót tesz-e nekem, jól érzem-e magam tőle? Némi háttér információ birtokában azt hiszem ezt mindenki könnyen el tudja dönteni. Ha pedig valamitől nem érzem jól magam, akkor rögtön kisebb késztetést érzek, hogy megegyem, hisz ki akarná szánt szándékkal rosszul érezni magát?! Persze mértékkel mindent lehet, ezzel én is tisztában vagyok, de éppen ez az, ami sokak számára gondot okoz: a mérték. Mert ugye azzal is hajlamosak vagyunk elszaladni. Itt egy kis kocka csoki, ott egy kis chips, aztán még lecsúszik egy kóla is, de persze csak light (vagy zero), mert hát az nem hizlal. Lehet, hogy közel nulla kalória van benne, de ki akar ilyen műanyagot inni? Jót tesz ez nekem? Nyilván nem. Azt hiszem, ha ezzel a módszerrel az esetek felében jobb döntést hozunk, máris tettünk valamit magunkért. 

Ezt a koncepciót követik a kedvenc fitness Youtube-csatornám tulajdonosai, Daniel és Kelli, egy házaspár, akiket fitnessblender név alatt találhattok meg. Az étkezésről kevés videót készítenek, de azok szintén a fenti elveket hangsúlyozzák. Amiért mindenképpen szerettem volna őket már sokadszorra megemlíteni, mert mindig is az ő videóikat tartottam a legemberibbnek és leginkább elérhetőnek az interneten: igényesek, profik, nincsenek idegesítő, zavaró zenék vagy bugyuta visszaszámlálások és mindent érthetően elmagyaráznak.

Nagyon tetszik, hogy annak ellenére, hogy mindketten személyi edzők, nem esnek túlzásokba és nem fehérjeporokon és tablettákon élnek és fel is hívják a figyelmet arra, hogy ez mennyire helytelen. Nekik nincsenek felpumpált izmaik vagy hatásvadász, agyonbronzosított félmeztelen képeik Instagramon. Egyszerűen jól néznek ki és részben emiatt is nagyon szerethetőek. Én éppen ma vágtam bele a 8 hetes edzésprogramjukba, ami remélem eredményt hoz, ugyanis nagyon jókat olvasok róla. Igaz én nem vettem meg az étkezési tervvel együtt, de az edzéstervet igyekszem majd követni és mellette odafigyelni arra, hogy mit eszem. 


Csodát persze ez sem hoz, arról én már letettem. Olyan nem létezik, hogy lefogy két hét alatt 20 kilót, amit évek alatt magadra pakoltál és utána úgy maradsz. Sajnos ez csak a mesében létezik. 


CONVERSATION

12 comments:

Annie said...

Jaj, hát már a cím is megvett kilóra *sokba kerülnék khm khm*. Szóval én a doktornő könyvével decemberben találkoztam, ki is olvastam 3 nap alatt, annyira tudtam azonosulni a benne leírtakkal. Én evészavaros vagyok -obesitas- és az érzelmi éhség mind a nyolc alfaja megtalálható bennem. Nem viccelek, ez halál komoly. Azóta ez a könyv a bibliám, nagyon szeretem, Én is most kezdtem el edzeni, egy kicsit komolyabban, tudatosabban enni-inni. A személyi edző ismerősöm megnyugtatta a lelkivilágom, hogy minden kedvencemből ehetek, csak ne heti 5x, hanem max heti 1x -hello thai és olasz kaja :D És megint megtudtam, hogy a hasi zsírt legjobban a clean eating és a kardió tisztítja le.

Sok sikert és kitartást, le is csekkolom a kedvenc videósaidat a témában:))

Azért leírom a főbb célom: nyárig egy olyan 10 centi a hasamból és 5-6 centi a derekamból. Van miből fogyni :(

Szandra - For Her blog said...

Nagyon is ismerős számomra, amiket a bejegyzés elején írtál, minden sorát átérzem, sajnos... a nemrégiben "szerzett" pajzsmirigy alulműködéssel meg pláne meg vagyok áldva. :D Szóval nem egyszerű a szitu, de elszánt vagyok és köszi, hogy belinkelted ezt a 8 hetes edzéstervet :). Én is Fitnessblenderre tornázom most kb. 5-6x, tényleg szuperek a videóik, úgyhogy lehet én is belevágok ebbe a 8 hetesbe. Kitartás Neked is!!!

Anna said...

Én a saját káromon tanultam meg többször is, hogy milyen az amikor elérsz egy szintet, aztán elhagyod magad és kezdheted az elején. Nálam is érzelmi okai voltak a visszacsúszásnak, vagyis inkább a stressz.
Én a folytonosságban hiszek és az életmódban nem a diétában. Nekem a paleo étkezés bejött. Nem 100%-ig tartom be, de olyan 80%-ban glutén és laktózmentesen étkezem.
Általában heti 3x edzek, de februárban nem láttam változást, így most átálltam heti 5-re.
Ebben van kettő 1 órás. Ez általában Fittness Blender és legtöbbször súlyokkal. (3 kilósakkal, de fél kilóval kezdtem és az is gyilkos volt). Egyszer jógázom. Kétszer pedig HIIT vagy sima Cardio edzést csinálok. 10-15 perc és mellé még egy 15-20 perces pilatest. Ezeket legtöbbször a Blogilates vagy Tone it Up csatornákról.
Nem tudom, hogy fehérjét iszol e, de azt sem árt bevezetni. Én a paleo miatt natúr egg white fehérjét használok, de a Scitec whey is nagyon jó. De az inkább komolyabb súlyzós edzésekhez.

Sok kitartást kívánok Neked! És remélem lesz még a témában bejegyzés! :)

Anonymous said...

Ez az egészségmánia egy hatalmas üzlet.És a szépségipar is.Képzeljül el, mi lenne, ha mindenki elégedett lenne magával?Mi lenne a több ezer billió dolláros üzlettel?Ha elfogadnánk az idősödést,a ráncokat, az ősz hajszálakat,az alakunkat,a méreteinket,vagyis önmagunkat.Fontos az egészség,de szerintem azok az emberek az igazán szépek, akik nem harcolnak önmagukkal.Ne a médiának,mások elvárásainak akarjunk megfelelni, mert az egy nagyon hamis kép.Egy nő sokféleképpen meg tudja mutatni az egyediségét: sminkkel, öltözködéssel,frizurával,stb...Merjünk egyediek lenni, ne akarjunk tömeg lenni, mert az unalmas.Ne az internet mondja meg nekünk, hogy mi a szép, lássuk meg a szépséget mi magunk és ne a trendekhez viszonyítsunk.Ennyi��

Viki said...

Kedves Dalma!
Habár nem szoktam kommenteket küldeni, de viszonylag rendszeres olvasód vagyok. Ez a bejegyzés nagyon tetszett, remélem sikerül magadévá tenned az új szemléletet és cserébe le is tudsz fogyni az áhított súlyodra! Kis személyes tapasztalatot szeretnék megosztani veled: nekem nincsenek súlyproblémáim, de számtalan alkalommal fordult elő velem, hogy nem tudtam felvenni bizonyos ruhákat, mert olyan hatalmas volt a hasam, mint egy kismamának. (Ez most nem költői túlzás!) Ha pár napig koplaltam, akkor oké voltam. Nahát, pár hónapja ráébredtem, hogy ez a tej miatt van. Nagyon szeretem a tejeskávét (tudom, hogy te is), de mióta képes vagyok lemondani róla, azóta a hasam is lapos. Nem mindig tudok lemondani, sajnos, és meg is van az "eredménye" már pár óra múlva. Hátha neked is segíthet a tej elhagyása, vagy laktózmentesre cserélése, vagy a laktáz enzim. :)
Szeretettel: Viki

Csipkelány said...

Köszi :) Neked is!@Ada

Csipkelány said...

Igen, láttam, hogy nálad ez is közrejátszik :/ Nem lehet egyszerű. Mindenesetre szerintem szuperül nézel ki, arról nem is beszélve, hogy van egy édes kislányod is. Én örülnék, ha szülés előtt ilyen alakom lenne, mint neked :D Kitartás! @Szandra - For Her blog

Csipkelány said...

:) Nagyon kitartó vagy !@Moon Angel

Csipkelány said...

Az, de ha magamhoz viszonyítva nézem, akkor is van min dolgozni. Az nyilvánvaló, hogy sosem leszek VS modell alkat, erre nem is vágyom. Viszont magamhoz képest is tudom mi az, ami sok. :/ @Névtelen

Csipkelány said...

Köszönöm :) Néha próbálkozom alternatívákkal a tej helyett, de borzasztó drágák... lehet, hogy egyszer kipróbálom pár hét erejéig, hogy van-e különbség a kettő között. De sajnos akkor minden más tejtermékről le kellene mondani :/ A sajtok a gyengéim :D@Vikiiii

Viki said...

Érdemes megnézned táblázatban, hogy melyik tejterméknek mennyi a laktóz tartalma. A sajtoknak pl nagyon kicsi. :) Most vettem először zabitalt, de sajnos nem nagyon tetszik. Az ára sem, ami azt illeti. Egyedül a müzlit tudom vele megenni, inni tej helyett egyáltalán nem ízlik. Marad a fekete kávé. :) De próbálok kitartani, mert tej nélkül az arcbőröm is szebb lett.
Köszönöm a válaszod! Ja, és sztem a három közül a legjobb helyet választottátok az esküvőhöz! Sok boldogságot!

Eszter said...

Szerintem jo nyomon jarsz! Ismersz, hogy milyen vekony vagyok, pedig egyetem alatt majdnem 70 kg is voltam! Nekem a rendszeres etkezes, kesobb a mozgas (Pentek Enikonek hala) segitett es a legujabb felfedezes a cukor es feher liszt nelkuli elet, amitol a birom lett sokkal szebb. Emellett termeszetes probiotikumokkal megtolva egesz telen alig voltam beteg, a ket kicsi gyerek mellett. Szoval, menni fog, csak igy tovabb!

Like us

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...