Mióta az új munkahelyemen dolgozom gyakorlatilag gyökeresen átalakultak a mindennapjaim és a napi 10-12 óra munka mellett nem sok időm jut a korábban megszokott délutáni heverészésre, bevásárlókörútra vagy filmmaratonra. Ennek ellenére úgy érzem sokkal több életerő és energia van most bennem, mint az elmúlt hónapokban bármikor. Ehhez bizonyára az is hozzájárul, hogy lelkileg és fizikailag is sokkal jobban érzem magam. A szakvizsga és az munka világában történő előrelépés kellő önbizalombomba volt, ami kihatott az általános közérzetemre is.

Éppen a nappaliban ülök, a cappuccinómat kortyolom és megcsináltam a körmeimet (NYC -Lavender Cupcake- milyen csodás szín!), kint pedig esik az eső. Végre pihis vasárnap a tegnap esti szülinapi buli után. A mai posztban a változásokról szeretnék írni. Ahogy visszaemlékszem tinédzser éveimre, mindig le akartam adni néhány kilót. De nem igazán sikerült, vagy nem igazán tartott sokáig. Néhány kiló fel-le ment mindig. De most, hogy én is haladok előre a korban hogy úgy mondjam, felelősséget kell vállalnom magamért. Ez pedig nem csak a külsőre vonatkozik, hanem a belsőre is. Az utóbbi időben észrevettem hogy fáradtabb vagyok és nincs energiám a napi teendőkhöz sem. Mivel nincs gyerekem, azt gondolom ez nem egy normális érzés 25 évesen. Szóval úgy éreztem, valamit kezdenem kell ezzel és eldöntöttem, hogy felhagyok a diétákkal és életmódváltásba kezdek. Nem csak azért, mert jobban szeretnék kinézni, hanem, mert szeretném jobban érezni magam és jobb életet élni és nem utolsó sorban követendő példát adni a leendő gyerekeimnek is. (Nyugi, nem vagyok terhes :D)