A hétvégén családi ebédre voltunk hivatalosak a párom szüleihez. Nagyon szeretek hozzájuk menni, mert egy hatalmas, eldugott vadászházban laknak az erdő közepén, ahol minden hihetetlenül nyugodt és kellemes. Nincsenek zavaró szomszédok, kiabáló részeg fiatalok, csak csend és az erdő hangjai, na meg a két komondor ugatása, akik minden apró, idegen zajra felfigyelnek. A párom anyukájának a névnapját ünnepeltük, ezért - mivel tudtam, hogy nem igazán szokott sütit sütni - gondoltam, viszek itthonról valami finomságot. Mindenképpen szerettem volna valami egészségesebbet készíteni, ezért a banánkenyérre esett a választásom, aminek a receptjével egy ideje szemeztem. Ez volt az első alkalom, hogy elkészítettem, de nagy sikert aratott, ezért úgy gondoltam, megosztom veletek is a receptet.

Since we live together with my boyfriend we were planning to invite our parents over to see our apartment and have some dinner. So one day my family came over and I planned so many dishes to cook for that day but the most special one was this Pavlova cake which I just tried the first time. I can say it was delicious and everybody loved it (even me, I don't like meringue). 

 A héten maradt egy kevés szilva és hazai sárgabarack (anyuéktól) a készletünkben, viszont ebben a melegben nagyon hamar megromlanak, így kénytelen voltam kitalálni valamit, hogy ne menjenek tönkre. Amúgy is nagyon szeretek sütni, így eszembe jutott egy egyszerű dobálós sütemény, hiszen mi sem lehetne ennél egyszerűbb. 

This week we have some leftover plums and apricots (from my family), but in this hot weather they become rotten so easily, so I had to figure out something to save them. I love baking anyway so I came up with an old yet simple recipe.

 Bevallom őszintén mostanában bontogatom csak igazán a szárnyaimat a háztartás terén. Eddig is főztem, sütöttem otthon is, míg a szüleimmel laktam, de azért az közel sem mondható rendszeresnek. Aztán az utóbbi hetekben, hogy albérletbe költöztünk egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy kialakítsam a saját rendszeremet. Mivel olyan családban nőttem fel, ahol a házi gyümölcs-, zöldségtermesztés, a kenyérsütés stb. természetes, így én is azt az elvet vallom, hogy a házi mindig jobb, mint a boltban kapható, vegyszeres, tartósítószeres élelmiszerek. Így el is határoztam, hogy hetente egyszer-kétszer (meglátjuk, hogy mekkora az igény) sütök kenyeret. Na nem kenyérsütőgépben, hanem sütőben (sajnos kemencém még nincs :D).

Mindig is nagyon jópofának tartottam, amikor valaki kialakított valamilyen olyan szokást, hogy minden adott időpontban vagy megfelelő időközönként csinál valamit. Pl. minden csütörtökön valahol ebédel vagy valami hasonlót. Valamiért egy ideje én is késztetést éreztem egy ilyen kis szokás kialakítására, de valahogy erőltetni nem akartam, mert az nem ugyanolyan. A lényeg, hogy végül is a költözés alkalmával egyik este a Kisparázsból rendeltünk egy -egy thai tésztát, ami annyira ízlett, hogy elhatároztuk, hogy ezentúl minden hétvégén egyszer ezt fogunk enni és vagy kimegyünk valahova, vagy rendelünk.

Újabb magasságokba emelkedett a cukkini általam ismert felhasználásainak módja. Az eddig szinte csak panírban kirántott zöldség önálló fogássá lépett elő és a tésztát is kiszorított a tányéromról. Ezt a szupergyors és egyszerű receptet nemrég találtam. Diétába is könnyen beilleszthető.