Reklám az egész világ?

 Egy ideje érik már bennem ez a bejegyzés, de nem igazán tudtam, milyen formában írjak róla. Végül láttam pinksofoxy videóját arról, hogy milyen tippjei vannak a felesleges vásárlás elkerülésére. De kezdjük az elején.
Az utóbbi időben kicsit besokalltam a blogos közegtől és attól, hogy mennyi felesleges cuccot sikerült az elmúlt évek során felhalmoznom. Megmondom őszintén régen nem voltam ennyire rabja a fogyasztói társadalomnak (persze, hisz akkor még szinte nem is volt saját jövedelmem sem), a szüleim - miután Erdélyből átköltöztünk - gyakorlatilag a nulláról kezdték felépíteni az életünket és bizony sokszor hallottam kiskoromban azt is, hogy ezt vagy azt nem engedhetjük meg magunknak, mert fontosabb dolgokra kell a pénz (lakás, rezsi, törlesztőrészlet stb.) és nálunk nem volt megszokott az, hogy több ezer forintot költünk sminkcuccokra vagy ruhákra, bár anyukám is szereti ezeket a dolgokat. Félreértés ne essék, nem szenvedtem hiányt semmiben, de nem úgy nőttem fel, hogy tizenévesen Mac púdert kentem magamra.

Aztán elindítottam a blogomat és ezzel együtt ahogy belemerültem a többi blog és Youtube-csatorna böngészésébe persze mindig megláttam valamit, amire éppen szükségem volt vagy ki akartam próbálni. Ez eleinte a szükséges dolgokra korlátozódott, aztán az egész átcsapott mértéktelen vásárlásba és gyűjtögetésbe és egyre több olyan terméket sikerült beszereznem, amire valójában semmi szükségem nem volt és most sincs. Persze kinek mi a szükséges, mégis úgy gondolom, hogy közel 100 körömlakk, 6-7 alapozó, 10-20 testápoló már közel sem mondható normálisnak, szükségesnek pedig semmikép.

Aztán eltelt pár hét és nagyon elkezdett zavarni, hogy ennyi mindent felhalmoztam, ekkor született meg a bejegyzés a Sminkleltárról, ezután szépen lassan elkezdtem odafigyelni arra, hogy elhasználjam a meglévő dolgaimat, amit pedig végképp nem szerettem vagy nem is tetszett (ergó úgysem fogom elhasználni) azt kiszelektáltam és odaadtam az egyik barátnőmnek. 

Egy idő után azonban ez nem volt elég, elkezdtem észrevenni a környezetemben olyan dolgokat, amik azelőtt nem tudatosultak bennem ennyire vagy legalábbis nem zavartak ennyire. Elkezdett zavarni rengeteg (akár külföldi, akár hazai) blogos, Youtube-os tartalom is - és ezzel most kicsit magam ellen is beszélek -, ugyanis ezek egy része is arról szól, hogy az illető vett egy 31. pirosítót, 26. rúzst, amire persze feltétlenül szüksége volt és ezt mutatja meg, ezzel azt sugallva, hogy nézd, nekem mim van, Te is vegyél ilyet, mert ez tök jó. Ráadásul sok esetben ez egyfajta képmutatással is párosul (kimondatlanul:"mert én megtehetem", "jobb vagyok, mint te" stb.) , de ez már más téma. 

A lényeg, hogy ezek a tartalmak - amik az aktuális trendkiadásokról, legújabb termékekről szólnak- mind-mind arra sarkallnak - akár tudatosan, akár tudatalatt-, hogy az ember vágyat érezzen arra, hogy megvegye az adott terméket. Persze ezt az utóbbi időben sok cég fel is fedezte és mindenfélét küldözget a bloggereknek a reklámért cserébe és ezzel még inkább eltolódik a blogos tartalom afelé, hogy reklámozza az adott cég legújabb, legtrendibb termékét.

E mellett a másik, amit az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy megveszem a szokásos női magazinokat (havi 2-4 db) és annak ellenére, hogy régen alaposan átolvastam őket, ma már csak átlapozom, egy-két cikket elolvasok, aztán már bele sem nézek. Rájöttem, hogy ez főként azért van így, mert gyakorlatilag 2-3 cikken kívül az egész nem szól semmi másról, mint a teljes oldalas reklámokról és a tartalomnak álcázott további reklámok tömkelegéről. Ráadásul az összes magazin egy időben ugyanazokat a termékeket próbálja ránk tukmálni és a magazin szinte valamennyi rovata - még az is, aminek eredetileg semmi köze nem lenne a termékhez - arról szól, hogy vegyük meg a legújabb hiper-szuper terméküket, hiszen most akciósan "csak" 35.000,- Ft-ba kerül, így igazán megéri. Ez az egyik, a másik, hogy ezek a magazinok sok esetben úgy tesznek, mintha az átlag magyar nő költségvetése megengedhetné magának, hogy Burberry kabátban és a legújabb Zara ruhában (alatta természetesen csakis Intimissimi fehérneműben és Calzedonia harisnyában), oldalán egy Michael Kors táskával végigtipegjen a Loubutinjában és betérjen az egyik menő DaySpa szalonba, hogy a mindennapos stresszt egy holt-tengeri iszappakolás keretében vezesse le. Persze, lehet inspirációt meríteni, hogy mit mivel párosítsunk vagy hogyan sminkeljünk (hozzáteszem, ezek nagy része is kifutókra, magazinfotózásokra lett tervezve, nem arra, hogy a 7. kerületben végiglejtsek bennük az utcán), de azt, ami amúgy is érdekel, ma már könnyen elérhetem az interneten, személyre szabottan, hiszen azt nézem meg, amit nekem tetszik és nem adok ki rá feleslegesen még több pénzt. Ráadásul azt is szinte csak a reklámokra.

Aztán ott vannak az üzletek leárazásai. Bevallom őszintén ez nekem is gyenge pontom, ugyanis, ha valami akciós, nehezen tudok neki ellenállni, annak ellenére, hogy semmi szükségem az adott dologra. Aztán az egész általában oda vezet, hogy az, amiért mentem nem jön velem haza - mert túl drága, mégse olyan jó és amúgy is a másik akciós-, bezzeg az, amire nincs szükségem, de "csak" 4000,- Ft, az kell, aztán egy hét múlva ott állok a szekrényem előtt, hogy igen... még mindig nincs olyan cipőm, ami nem ázik be esőben. Régen ráadásul volt évente két leárazás, egyszer tél végén, egyszer nyár végén. Most van szezon elején, szezon közepén, szezon végén plusz rendkívüli akciók, Glamour-napok, Glamour-shopping esték, Árkád-napok, Mammut-napok, már követni sem lehet. Persze ez mind lehet jó is, ha az ember tudja kontrollálni ezt, de ez a ritkább. Az egész tehát nem szól másról, mint, hogy költsünk, vegyünk még, még, még. Mert a régi már nem divatos, mert ez a legújabb, a legjobb, a régi már nem is jó. Azt hiszem ez a minden felől ránk erőszakolt vásárlási "kényszer" az, amitől besokalltam. A fogyasztói társadalom persze nem újdonság (gondoljunk csak 1929-re... aki nem tudja, tessék utánanézni, érettségin jól fog jönni, én is erről írtam az egyik töri esszémet), ugyanakkor ez a mai felgyorsult világ és a technikai fejlődés még inkább felgyorsította és átalakította a fogyasztói szokásokat is. Az embernek szinte nincs is ideje kiélvezni azt, amit vett, már ott a legújabb, amit - ha naprakészek akarunk lenni és persze menők - muszáj beszerezni, legalább azért, hogy az Instagramon mutogatni lehessen. 

Ezzel több gond is van, ha csak az egyén szintjét nézzük: folyamatos elégedetlenségben élünk, mindig kell valami, hogy "jobban érezzük magunkat", ha meg épp jól vagyunk, akkor "jutalomnak", persze kiélvezni nem fogjuk, mert ideig-óráig örülünk neki, aztán az is a fiók hátsó sarkában végzi és mi pedig rohanunk is valami "új" után, "amilyen még nincs otthon", hogy egy "kicsit jobban érezzük magunkat, mert valami úgy hiányzik". Az elégedetlenség mellett a másik nagy gond ezzel, hogy mivel nem értékeljük és használjuk a meglévő dolgokat, hanem folyamatosan új dolgok után kutatunk, a kreativitás egyre inkább kivész az életünkből. Azt hisszük, hogy azzal meg van oldva, ha veszünk egy új pólót, ahelyett, hogy végiggondolnánk, hogy az eddigieket hogyan lehetne kicsit másképp viselni, feldobni, átvariálni. Nem utolsó sorban pedig ott van az a rengeteg pénz, amit elköltünk - feleslegesen -, amit sok esetben költhetnénk értelmesebb, szükséges dolgokra is vagy gyűjthetnénk arra, amit igazán szeretnénk, de sosem engedjük meg magunknak. (Arról nem is szólva, hogy a túltermelés milyen hatással van a környezetre.)

Ami pedig a legfontosabb és a leginkább elborzaszt az az, ha belegondolok, hogy amikor "csak úgy" elmegyek vásárolni és veszek valamit, amire semmi szükségem, akkor valójában nem voltam más, mint egy manipulálható pénztárca, amit a cégeknek sikerült kihasználni. 

Ezzel persze nem mondom azt, hogy ezentúl soha nem veszek semmit, mert az nem lenne túl reális elképzelés. De igyekszem tudatosabb lenni a kiadásaim és a vásárlások terén, azt hiszem erre jó alkalom lesz a közelgő Glamour-napok. 

Ti mit gondoltok erről a témáról? Csak én érzem ezt?




CONVERSATION

50 comments:

PAncsi said...

Nem vagy ezzel egyedül, abszolút egyetértek Veled!
Egy ideje én is észrevettem magamon, hogy csak egy rövid ideig örülök egy-egy újdonságnak, mert hamarosan elkezdek egy másik dolog után vágyakozni - tehát nem maga a termék, inkább a megszerzés öröme éltetett...
Női újságokat már régóta nem vásárolok, pontosan azon indokok miatt, amit Te is írtál, de mostanában már inkább a blogbejegyzések közül sem nyitom meg azt, amelyikről messziről látszik, hogy egy tesztelésre küldött termékről fog áradozni az illető.
Azóta tudatosan próbálom a minimálisra szorítani a költéseimet: folyamatosan szelektálom azokat a dolgokat, amelyeket nem használok, egy-egy ismerős, kolléganő lánya örül ezeknek a termékeknek, én pedig fellélegzem, hogy kevesebb nem használt dolgom van.
Mostanában ha fellángol bennem a vágy valami után, akkor felírom a listámra és megnézem, hogy egy hét múlva is ugyanúgy szükségét érzem-e a beszerzésnek, nincs-e hasonló termékem. Arc- és testápoló termékeket sem halmozok, ha valamiből van megbontva, inkább nem vásárolok újat, nehogy halmozzak.
Inkább a "kreatív alkotásokra" szeretném helyezni a hangsúlyt a blogon, nem a vásárlásösztönzésre.
A kevésbé hasznos dolgokra el nem költött pénzt pedig be lehet fektetni egy-egy nagyobb, értékesebb dologba :)

Unknown said...

Igen nagyon igazad sajnos a fogyasztói társadalom időszakát éljük nagyon oda kell figyelni mert ez a felhalmozás úgy látom "betegség". Azt meg sajnos én is észrevettem hogy vannak olyan Bloggerek akik már nem is csinálnak sminkes videót csak a cuccaikat mutogatják. Ezeket már meg sem nézem. Azért remélem továbbra is készítesz videókat.

E73 bioarcapolas blog said...

Nagyon tetszett a bejegyzésed, hasonlóan látom én is. :)
Jól megfogalmazott, összeszedett gondolatok, szerintem nagyon sokan egyetértünk Veled! :)

Anonymous said...

Minden soroddal egyetértek, főleg a női magazinokkal. Tényleg ugy állítják be, mintha minden nő kb. nettó 1 milliót keresne havonta. (LOL) Külföldön egész más minden, mert ott 10szer annyit keresnek, így nem érzik azt, hogy mennyire felesleges pénzköltés. Kb nekik olyan egy uj sminkpaletta megvásárlása, mint nekünk itthon egy jó minőségű tábla csokié. Arról nem is beszélve, hogy sajnos itthon minden sokkal-sokkal drágább is. Én a megunt cuccokat a hugomnak adom, de sajnos ő sem használja :)

Queen of my mistakes said...

Ezen én is sokszor elgondolkodtam már, hogyha összeadnánk azt a sok összeget a magazinban amit egy teljes ruhatár darabjainak ajánlgat, szerintem egy embernek kijönne belőle a teljes havi fizetése - sőt, bőven nagyobb összeg is. Lapozok, parfümreklám, lapozok, ilyen-olyan új csoda öregedésgátló szérum reklám, lapozok - új fehérneműk... tényleg nincs már semmi a magazinokban ezen kívül. Ráadásul úgy adják el, hogy a főszerkesztő meg a mittudoménki ajánlja, közben meg kapott belőle repit és gondolom akkor már berakja az újságba, hogy de jó....

Sokszor szörnyülködöm a make up collectionos youtube videókon, hiába mondják az általam tisztelt vloggerek / bloggerek hogy nem hencegnek, és sokat kaptak és x év alatt gyűlt össze, de könyörgöm azt a sokat hogy használják el?? Akkor még reménykedem amikor látom 1-2 terméken, hogy a pan aljára ért, de amikor a 3. pirosítót fiókot húzza ki, akkor már elkerekedik a szemem... szerintem pont ezért szeretem a szelektálós videókat :D

Nekem nincs túl nagynak mondható sminkkészletem (a blog elején beleestem abba a hibába, hogy öt körömlakkot is vettem egy vásárlás alatt, a sminkekkel nem akartam így járni) mégis mindig ellenőrzöm, hogy mi az amit nem használok, vagy nem veszek elő szívesen. 9 db rúzsom van, nekem már ez is akkora mennyiség, hogy nem akarok addig újat venni, amíg legalább az egyik el nem fogy, mert hiába vannak gyönyörűszép rúzsaim, valahogy előbb nyúlok egy szájfényért..

Úgyhogy összességében teljesen egyetértek veled!

Bocsi ezért a sok idefirkantott sorért, kikívánkozott...:)

Unknown said...

Sajnos nagyon igaz minden sor, amit leirtál. Egy időbe rengeteg csatornát néztem én is, és olvastam blogokat, de mára szűkitettem a kört azokra a tartalmakra, amik valóban nekem szólnak, amikkel tudok azonosulni. A mai világgal és a fogyasztói iparral az is a baj, hogy uniformizálja, főleg a nőket sajnos. A reklámok és az irányzatok hatására mindenki ugynazt viseli, akár öltözetben, akár sminkben, és ez a bloggereknél sajnos nagyon megfigyelhető. elnézést a blogszerzők lelkébe gázolok, de olyan unalmas más mindenkinél ugynazt olvasni, az istagramon szinte ugyanazokat a képeket látni. Én azt szeretem, ha egy nő tisztában van magával mindenféle szempontból, milyen belül, mi áll jól neki, stb, milyen értékei vannak, stb. Eredeti egyéniségeket alig látni, akik mernek mást viselni mint a nagy átlag, akár ruhában, akár kiegésztőkben, vagy akik ne a felkapott helyekre járnának kávézni, és ezzől 1000 meg 1 kép a közösségi oldalakon. Én pl. minden ruhmat addig hordok, amgig szó szernint le nem rongyolódik rólam, nem szoktam smikcuccokat felhalmozni mert jobban szeretem, ha van két szuper rúzsom, amit nap mint nap használok, szeretek és fogy, mint hogy legyen 30 a szekrénybe. Úgyhogy lányok, asszonyok, inkább egyéniségek legyetek, vállaljátok magatokat, és ne egyek legyetek egy egyennőkből.

Barbi (Beauty & Glamour Blog) said...

Teljesen egyetértek minden szavaddal, jobban össze sem foglalhattad volna. A tucatbejegyzések is már olyan unalmasak, mikor egy nap 10 helyen olvasok ugyanarról, és oké, hogy több ember többet tapasztal, de ezek a tömeges tesztelések már tényleg inkább reklámok. Amúgy a bejegyzésből nagyon látszik, hogy közgazdász vonalon tanulsz/tanultál (nem rosszból, és szólj ha tévedek :D)

Anonymous said...

Egyetértek a gondolataiddal, megállapításaiddal, azzal együtt is, hogy van egy terület, ahol rám is érvényes, ezek pedig a körömlakkok. Emlékszem, régen a 349 Ft-s essence lakk volt az "alap" a számomra, most ugyanezt a szerepet a Golden Rose tölti be (mondjuk az is igaz, hogy előbbi jelentősen drágult, utóbbi pedig jobb minőségű is). El nem tudtam képzelni, hogy 1000 Ft-nál többet költsek egy lakkra, ehhez képest... Arra azért figyelek, hogy hirtelen felindulásból ne vásároljak semmit, van egy kívánságlistám, amit időnként átnézek, újra rákeresek a lakkokra, tényleg annyira szépek-e, amilyennek elsőnek láttam őket, stb.

A divat sosem érdekelt, csak annyi a lényeg, hogy jól álljon, kényelmes legyen, de azért csinos is lehetőleg. Ha valamiben hiányt szenvedek, megveszem (nem kis kínlódás árán, utálok ruhát venni), de ennyi. Sminkszerekből is igyekszem alapszinten tartani a készletem, nem sminkelek minden nap, ráadásul vagyok elég öreg ahhoz, hogy tudjam, mi áll jól, van bevált sminkem, hozzá bevált termékeim.

Amikor tesztelésre kapott termékek kerülnek szóba, negatív felhanggal körítve, egy picit mindig megriadok, hogy lehet, hogy az író rám (is) gondol, de ezzel kapcsolatban tiszta a lelkiismeretem; aki olvassa a blogomat, tudja, hogy ha rossz véleménnyel vagyok valamiről, azt is megírom; és nem fogadok el minden sz*rt, amivel "megkínálnak".


Örülök, hogy nem vagyok egyedül a női magazinokról való véleményemmel. Néha a kezembe akad egy, átlapozom, majd felmerül bennem a kérdés, hogy komolyan vannak, akik ezért pénzt adnak? Értelmes tartalom 0, de még a reklámok, burkolt reklámok is olyan "üresek", úgy dicsérnek dolgokat, hogy nem is mondanak róluk semmi konkrétumot.

Csipkelány said...

Örülök, hogy egyetértesz. Én is ezt próbálom tenni. Bár igen, nekem is bőven van min változtatni, mert az én kreativitásom sem szárnyalt az utóbbi időben sajnos :/
Na de remélem, hogy ez a felismerés változást hoz :) @PAncsi

Csipkelány said...

Persze, fogok, csak át kell értékelnem dolgokat. Sok esetben úgy érzem, hogy olyan dolgokat "követelnek" a nézők, amit én valójában nem akarok és ez néha gond, mert nem tudom mi legyen. De persze, nem hagyom abba :)@Andi Z

Csipkelány said...

Köszönöm Erzsi! :) @E73 bioarcapolas blog

Csipkelány said...

:) Köszi :) Igen, amúgy ez tényleg így van, nekik olcsóbb, de értelme akkor se sokkal több a halmozásnak :) Nem csak a pénz miatt. :)@Névtelen

Csipkelány said...

Igen, tuti, hogy csak azért ajánlják, mert épp azt kaőták ők is tesztelésre, nem hinném, hogy pont mindig a legújabb termék a kedvencük éppen. Legutóbb nálam a "Miért jobb a Cosmo, mint egy süti" cikk verte ki a biztosítékot és fogtam a fejem, hogy én ezért fizettem is.... :( @Mea (Nail Polish Maniac Blog)

Csipkelány said...

Igen ez igaz. Bár én is sajnos sokszor beleesem ebbe a hibába. De igyekszem ebből kitörni :) Köszönöm szépen Margó!@Margó Sántha-Szűcs

Csipkelány said...

Köszi :) Valóban jó néha pihentetni a kívánságokat, hogy az ember tényleg nem csak fellángolásból akar-e valamit, hanem tényleg kell@phoenix

Unknown said...

Abszolút egyetértek veled.:)
Nagyon tetszett ez a bejegyzésed!:)
Én is próbálom a legtöbb megvásárolt terméket elhasználni és átgondolom hogy mire van igazán szükségem.

Anonymous said...

Nagyon összeszedett bejegyzés, sok apró lényegi kérdésre rávilágítottál. Éveken keresztül, havi rendszerességgel vásároltam női magazinokat, de körülbelül 2 éve végeztem ezen rossz szokásommal. Az újságokat persze megtartottam de, hogy minden azt nem tudom. Ugyanazok a témák ismétlődtek benne 3 havonta, minden cikk felszínes volt és klisékkel teli, az újság 3/4-ed részét vacak reklámok töltötték ki. Hála a jó égnek, engem egyáltalán nem vonz a vásárlás (sőt egyenesen kínszenvedésnek élem meg és csak akkor megyek be egy plázába ilyen céllal, ha már nagyon MUSZÁJ-->szakad a nadrág :D ). Az akciók sem izgatnak különösebben. Meglátom, hogy egy farmer féláron van, nem érzek késztetést, hogy megvegyem, mert tudom, hogy otthon van belőle pont annyi, amennyi szükséges. Két szenvedélyem van: parfümök és az ajakra való termékek. Ezeket viszont megszállottan gyűjtöm. Sok magyar és külföldi youtube-os lánynál látom, hogy kismillió sminkterméke van. Nem vagyok irigy, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy minek? Ezeknek a termékeknek is van szavatossági idejük. Miért kell 20 szempillaspirált tartani, ha rád romlik az egész? Az a legviccesebb mikor egy lánynak van 10 alapozója, de egyik sem az ő színe, aztán nekiáll kikevergetni az arcbőréhez passzoló árnyalatot...
Kedvencem mikor van egy új termék, amit a blogosok és vlogosok megkapnak tesztelésre egy cégtől és akkor heteken keresztül naponta belefutok 3-4, a terméktől teljesen elaléló lány tesztjébe. Nem szeretem, mikor ennyire erőszakosan akarnak ránk tukmálni valamit. Persze értem én, hogy ez szükséges rossz, de célszerű lenne a valós véleményeket közölni, mivel a beauty-s youtube csatornák és a blogok célközönsége többnyire a fiatalabb réteg, akik nem rendelkeznek még önálló keresettel, ebből kifolyólag nem szép dolog megvetetni velük a használhatatlan termékeket, csak azért, hogy a cég ne orroljon meg ránk.
Vloggereknél is sokan hitelességüket vesztették emiatt. Szerencsére vannak kivételek, de sajnos egyre kevesebben...

Kamilla said...

Én egyelőre úgy érzem, hogy a blog ellenére sem sikerült beszippantania annyira ennek a világnak, persze, én is megnézem az újdonságokat, de inkább megvárom, hogy sok jó vélemény legyen róla és ha egy hasonló termékem elfogy, akkor kipróbálom. Mániákus termékelhasználó vagyok, van néhány olyan szempillaspirál a fiókban, amit addig ki sem veszek még a csomagolásból, amíg egy másik el nem fogy, nehogy esetleg rámromoljon vagy valami. Ráadásul sok mindenhez ragaszkodom is, ha már bevált és most teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy csak olyan dolgaim vannak, amiket használok is és szeretek, kivétel 1-2 olyan alapozót, aminek mondjuk rossz lett a színe de azok fent vannak Krémmánián eladásra. Nem veszek meg olyan színű rúzst, vagy körömlakkot, amit biztosan nem fogok használni, csak azért, mert a csomagolásban szép, ha rajtam tudom, hogy rosszul áll vagy esetleg "még nincs olyanom".

Valcsi said...

Végigolvastam a bejegyzést, és vicces, hogy a női magazinos témában pont a napokban jutottam erre a következtetésre, amire te is. 1 órát kellett várnom egy apró kis faluban, és nagyon unatkoztam, így vettem egy női magazint. Nos, míg megjött a busz, elolvastam az elejét, azóta ott áll a polcon. Elgondolkodtam rajta, hogy a fél blogger társadalom, akiket követek Instagramon miért mutogatja, hogy ő ezt, meg ezt az újságot olvassa? Mármint, hogy ő élvezi olvasni? Mert én ezeket a tartalmakat már mind láttam a neten. Bármi, ami benne van, fenn van a neten. Nem tudnak újat mondani. Az újságírás leáldozóban van. Szóval biztosan nem költök még egyszer ennyit egy újságra. Szerencsére nem is voltam soha olyan, hogy mindig megvegyem a legújabbat.

A többihez is hozzászólnék annyit, hogy ebbe az ördögi körbe én is beleestem, sajnos. És néha már borzalmasan érzem magam egy vásárlás után, hogy hogy költhettem ennyit. A gyengéim nekem is a körömlakkok, de azért nem kell félteni, van bőven sminktermékem is. Mindig úgy érzem, hogy "na, ilyenem még nincs, de olyan széép". Vagy "ilyen színű körömlakkom még nincs, csak hasonló". Mégis azt érzem, hogy a sminkelés számomra egy hobbi, egy szenvedély, és élvezem csinálni, így nem annyira bánom, mint amikor már a 130. körömlakkot veszem meg, de az üzletben úgy érzem, hogy ha erről lemaradok, bánni fogom. Szóval, igen, engem is bekebelezett a modern világ.

A teszttermékes, bloggeres témához pedig nagyon nem tudok mint hozzáfűzni, ugyanis mindenki elmondta előttem. Hová tűnt a régi beauty-világ? Amikor sminkek voltak a blogokon és nem terméktesztek, amik már csapból folynak. Bírom azt, amikor egy termék nagyon bevált, nagyon szuper és a legközelebbi blogsale-en ott van az áruk között. Mást se látok csak termékteszteket. Ez nem kreatív, nem szórakoztató és unalmas, hogy minden blogon ugyanaz van. Baromi egyedi, mondhatom. Fröccsöntött ez az egész blogger társadalom. Ritka, hogy valaki arra törekedjen, hogy egyedi legyen, és szerintem nem túlzok, ha azt mondom, ha valaki minden felajánlást elfogad, sőt még jelentkezik is mindenre, hogy minél több terméket kapjon. Én nem akarok megbántani senkit, de kicsit felbosszant már ez az egész felszínesség. Egy kezemen örülök, ha meg tudom számolni, hány olyan magyar blog van, ahol kreatív sminkeket találok. Vagy egyáltalán sminket. Ami nem ugyanaz mindenhol. Áh, le is zárom ezt a kommentet, mert csak ismételni tudom magam. Remélem senki olyan nem vette magára, akinek nem kéne. :D

Unknown said...

Nahát...mennyire igazad van, minden betűddel tökéletesen egyetértek és bár eddig is tudatában voltam annak, hogy a fogyasztói társadalom könyörtelenül beszippantott engem is, de ezeket a nyomasztó gondolatokat betuszkoltam az agyam egyik jó mély kis fiókjába és elzártam, hogy még véletlenül se tudjon előtörni. Hát te most előcsalogattad ezzel a bejegyzéssel.Én speciel sokszor skizofrénnek érzem magam, mert tegyük fel nem túl rózsás a hangulatom és fel akarom magam dobni valamivel, ezért veszek valami totál felesleges új dolgot, legyen az ruha vagy sminktermék és az egyik énem boldog a másiknak meg lelkiismeret furdalása van, aztán elkezdek "veszekedni" magammal, hogy a francba keményen dolgozom igenis megérdemlem,az én pénzem, aztán jön megint a letargia, hogy dehát mégsem kéne ennyit költeni, sokkal hasznosabb helyekre is mehetne az a pénz. Ráadásul mindig ilyenkor talál be egy hajléktalan vagy kérgető és összeszorul a szívem, hogy most költöttem el pl 5 ezer forintot a 125.ik körömlakkomra meg 50.ik felsőmre és vannak emberek akik meg éheznek:(
A női magazinokat én kb egy éve hagytam el, mert csak bosszantottak és hiteltelennek találom őket...alkalmazotti fizuból egyszerűen lehetetlen olyan árakon vásárolni, több 100 ezer forintos ruhákat tényleg csak egy szűk réteg engedhet meg magának. Nagyon örülök, hogy így összeszedted ezeket a dolgokat, komolyan ki fogom nyomtatni a postot és előveszem ha épp megint elborul az agyam és vásárolni akarok :D Jó kis önismereti tréning volt és pont jókor jött, mert épp egy nagy projekt miatti spórolásba kell kezdenem hamarosan. :)

Valcsi said...

Pont ezek a gondolatok futnak át a fejemen, amikor vásárolok, mint Neked :D @Leila Saadah

Anonymous said...

Én 2010 óta olvasok beauty blogokat, szóval régi motorosként jó pár blog életét-halálát követtem figyelemmel. Kb. egy éve kezdett feltűnni nekem is ez a jelenség amiről írtál. Hogy az olvasómban csak olvasottá teszem a bejegyzések 90%-át mert nem érdekel, hogy valaki vett egy körömlakkot és kipróbálta, vagy kispirálozta a szempilláit. Aztán egy idő után feltűnt nekem is, hogy mennyire befolyásol engem ez a világ, amit a blogokon látok. Hogy 10.000 Ft-ért vásároltam a Body Shopban testápolót, bőrradírt isten tudja mit, amik nélkül évekig megvoltam. Aztán természetesen muszáj volt a Yankee Candle-ben is elköltenem 3-4000 Forintot. Vagy épp pont megkívánom azt a körömlakkot vagy szempillaspirált, mert láttam, de egyáltalán nincs rá szükségem, mégis megveszem. Egy hónapban így összehoztam egy baromi magas összeget, amit egyébként nem költöttem volna el. Nagyon bosszantó volt és nagyon haragudtam magamra, hogy hatottak rám a reklámok (akár szándékos reklám, akár nem). Menjetek fel csak az Instagramra, mit lehet látni? Ki mit vásárolt, vagy épp mit visel, ki melyik kávézóban ivott, ki hol ebédelt..egyetlen egy dologról szól: a pénzköltésről. Azt nézzük az Instán, hogy ki hogy költ pénzt. Ez mind arra ösztönti azt aki nézi, hogy ő is megvegye, megtegye ezeket a dolgokat, mert akkor lesz igazán "menő" vagy "boldog".
Tudom, hogy mindenkinek saját játszótere a blog, és arról ír mindenki amiről akar, de nekem meg megvan a jogom ahhoz, hogy erről véleményt nyilvánítsak.
Azonnal lépek ki, ha ilyeneket olvasok "ezer éve vágytam erre meg arra" - amikor kb. egy-két hónapja jött ki az adott termék és ilyesmik. Csak a megszerzésről lehet olvasni, ahogy PAncsi is írta, az okoz örömet.

Nem akarok álszent lenni, rám is hat, még mindig. Nagyon igyekszem ellene, de még rengeteg tennivalóm van ezen a téren. Sajnos a felismerés még kevést, onnantól jön az igazi nehézség:)

Ezzel igazából semmit nem akartam mondani, csak ma kommunikatív kedvemben vagyok, és pont volt véleményem a témáról:))

Lolli said...

Egyetértek azzal amit írtál! Valahogy ma ép az jutott eszembe, miután a nyaralásomból haza tértem, hogy manapság nagyvárosban élni egyszerűen luxus. Egy kisvárosban nyaraltam, ahogy visszajöttem Pestre, elámultam, hogy mennyi divat sznob van az utcákon. :))
/Tényleg mit csináltak volna a tincsre belőtt hajukkal kirándulás közben, az óriási párában, a hegyen ahol én voltam...?! :D/
A sok reklám próbára teszi az embert, hogy mit vegyen meg és mit ne. Pont indulás előtt kértem árajánlatot szemüveg készítésre.
Az átlag elfogadott limit kerettel együtt kb. 50000.-nél van. Ennyiért kapsz szemüveget, ha nem jársz utána. 15000.- a keret, és min. 30000.- a két lencse. Pláza vagy belváros egyre megy... a harmadából fogom kihozni addig jártam utána. Egy szükséglet agyonhájpolása miatt én nem fogok eladósodni.
3000.-ből lehet venni egy darab körömlakkot, és el lehet tölteni egy éjszakát egy kisebb apartmanban. Én az utóbbit választottam. A magazinokat a kuponok miatt vagy termék miatt vettem meg az utóbbi időben. 1 év alatt talán 3-at. Unalmasak, sokkal jobban szeretek blogokat olvasni. Persze ami ebben a cyber térben sem köt le azt itt is el lapozom. Inkább csak annyit költök sminkre, testápolásra amit el tudok használni, és arra ami beválik.
Szeretek kreatívan élni, megmutatni, hogy hogyan lehet kihozni a kevesebből többet, vagy ötleteset.

SzilviaA said...

Egyetértek. A sminkek és a ruhák annyira nem is érdekelnek - szerencsére - nekem csak a körömdíszítés a mániám :) Viszont ezen belül az alkotás érdekel, nem annyira a vásárlás van fókuszban. Büszke vagyok rá, ha olcsó lakkokból tudok szép manikűrt alkotni és már csak dacból sem veszem meg azokat az agyonajnározott és méregdrága készítményeket, amik a képernyőn keresztül ömlenek az arcomba. A szponzorált posztokat pedig eleve fenntartással fogadom, persze vannak korrekt tesztelők is, de azért tudni kell hogy nem mind arany ami fénylik. :)

Anonymous said...

Minden megjegyzést még nem olvastam el, de úgy látom hasonlóak a vélemények. Már nekem is egyre jobban elegem van ebből a "haul" és "zsákmány" dolgoktól. Ilyenkor az szokott felmerülni bennem, hogy ez az iszonyat sok termék csak ott áll a szekrényben és megromlik? Mert hogy ennyi mindent elhasználni nem lehet az biztos. A reklámok mindenkit próbára tesznek, én pl. amióta olvasok blogokat vettem egy csomó hülyeséget amire nincs is feltétlenül szükségem! Magazinokat már egyáltalán nem veszek, sőt utálom a JOY és Glamour meg hasonló szennyeket. Egy újság van amit megveszek az pedig a Nők Lapja Psziché, azt nagyon szeretem, minden egyes cikket elolvasok, értelmes cikkekről van szó, a reklám pedig minimális benne. Hosszú távon veszélyes ez a sok blog olvasás, YT videó nézés, mert azon kívül, hogy vásárlásra ösztönöz, én még azt is szoktam néha érezni (mikor rossz napom van), hogy de jó ennek, de jó annak, nekem meg milyen rossz, pedig nem, csak ezt hozza ki az emberekből. Remélem Te olyan maradsz amilyen, azért szeretünk, mert megmaradtál a realitás talaján! Ági

Anonymous said...

szia!hol vetted a műszempillákat?

zita said...

Teljes mértékben egyetértek veled! Engem mindazok mellett, amit leírtál ez az állandó FB mánia irritál. Nem vagyok fent, nem is érdekel, de ezért sok dologban kívülállóvá váltam. Legutóbb megkaptam osztálytalálkozó szervezőtől, hogy engem nem lehet elérni. 13 éve ugyanaz a telefonszámom...Ami nekem lejön ebből az egészből, hogy a FB társadalom is az, ami a reklámok. És a kreativitásuk mellett a kommunikáció is elveszik.

Anonymous said...

Szia Dalma!

Annyira igazad van!!!!!!!!!!!!! Én is csak halmozok és halmozok, sminkterméket és ruhát is. Már azt sem tudom szinte, hogy milyen cuccaim vannak, mit mivel lehetne variálni, akár sminkelés, akár öltözködés terén. A beszerzésig tart az öröm. A hétköznapokban pedig kb. ugyanaz a rutinom, ugyanazok után a dolgok után nyúlok, tehát bőven elegendő lenne az a pár dolog is, a többi teljesen felesleges. Körömlakkokból is van kb. 100 db és már most fáj a szívem, mert kezdenek "ketté válni" egyes lakkok,ebből kifolyólag kb. úgy kell kukába dobnom majd nagy részüket, hogy egyszer vagy kétszer használtam, mert belőlük is megvan a bejáratott két - három darab, amit rendszeresen használok. Ki sem merem számolni, hogy mennyi pénz fog így a kukában landolni ... :'( Az újságokat pedig nem tudatosan, de már évek óta nem veszem, valahogy már akkoriban éreztem, hogy nincs bennük értelmes tartalom, nem kötnek le. Épp a napokban fogalmazódott meg bennem is a gondolta, hogy jelenlegi cuccaimat kell elhasználnom, mert annyi gyönyörű és fantasztikus ruhám és termékem van, vétek lenne hagyni, hogy a kukában végezzék pusztán az idő múlása miatt...

Puszillak!

Zsófi

Anett said...

Egy ilyen áttekintést én is tartottam mialatt a blog több mint két hónapig szünetelt. Ledöbbentett hogy milyen sok "pénzen vett boldgság" hever az asztalomon. Valamilyen szinten pótoltam velük valamit ami hiányzott az életemből, viszont a blogolás mint hobbi és a vele járó cuccok is hiányoztak. Most épp próbálok valami köztes irányt kialakítani, mert szeretem ezt a hobbit, ha bélyeget gyűjtenék az is sokba kerülne, akkor is eljönne az az idő mikor a gyűjteményembe egy-egy különlegesebb darabra vágynék amiért sokat kell kiadni. Mostanában (az elmúlt pár hónapban) nem is vettem érzésem szerint olyan dolgokat amikre nincs szükségem a parfümökön kívül! Sajnos ez a gyengém és annyia vágyom valami finom illatra! Szempillaspirálom elfogyott a kedvenc ezért kellett valami jó helyette, a filces tusom szintén kifogyott, egyedül a pirosító gyöngyök amik kvázi feleslegesek voltak, de mit tagadjam nagyon kíváncsi voltam rá milyen egy ilyet használni. Más smink cuccot nem is vettem.
Az instagramról is megvan a véleményem, vagyis inkább nincs, nekem nincs olyan trendi életem amit napi szintem lehet hype-olni :) nem járok - sőt egyszer bementem de ki is jöttem - Starbucksba, otthon vacsorázunk általában és a reggeli is teljesen átlagos, nyilván ez nem olyan fancy a nézelődőknek, nem hiába nincs több ezres táborom :) Én mindent egyedül csinálok a blog terén, senki nem fényképez, nem szerkeszt helyettem, nem vág. Reggel 8-kor megyek el otthonról és 7 körül érek haza, és néha elgondolkodom hogy nekem még a főzés sem fér bele a hétköznapokba nemhogy sajtótájékoztatók, bevásárlókörutak csajszikkal, bejegyzés írás - pedig ezt látom hogy másnak meg igen. Hát ez van. És ez még csak a "blogos - beauty" rész, a többiről nem beszéltem. Amikor azt kapom hogy másnak semmi baja várandósság alatt én meg mennyit szenvedek hülyeségeken. Macskaköves úton tűsarkúban Stokke babakocsival pózoló mamik. Egyszerűen mindenhonnan ez a dől rám, de igyekszem figyelmen kívül hagyni és azt mondom magamban hogy ez nem a valóság! Mert így van, ez tényleg nem az. Azt hiszem a Marie Claire -ben volt múlt hónapban egy jó cikk az instagram világáról, hogy egyesek mit meg nem tesznek egy jó képért és hogy mennyire bállított is ez az egész. Nekem is vannak "kedvenc" dolgaim beauty blogokban, például a "nem venném újra" amikor pontosan tudni hogy tesztelésre kapta. Vagy a haul videók amik szintén kapott cuccokból állnak. Amiben nem az a baj hogy kapta hanem hogy úgy állítja be hogy vette, ezzel egyből hitelét is veszti. Nem kell kimondani konkrétan hogy xy cég küldte nekem, de ne mondja hogy vettem ha ez nem igaz. Meg amikor a 30ezres cucc nem drága mert mások ennyit krémekre költenek, igen mások, de nem az aki azt mondja hogy nem drága, mert neki igenis drága, nem értem miért nem meri kimondani hogy bizony ha nem kapja meg tesztelésre akkor sosem vette volna meg még töredék áron sem.
A blogsale-n viszontlátott repi cuccok...
Attól függetlenül hogy mennyi mindent összeítam, végeredményben nem igazán zavar ez a felszínes valóság. És igazából nem érzem úgy hogy elkapott volna a fogyasztói társadalom, semmi mostanában menő dolgot nem vettem, se egy PP lakk, se egy gyertya, Ikeában sem voltam már ezer éve :) szóval vagy egy-két blog aki érdekel mert maga a blogger is érdekel, a többieket pedig úgyis csak fenntartással olvasom/nézem.

Rita said...

Mondhatom, hogy sajnos igazad van, és szerintem ezt majdnem mindannyian pontosan tudjuk... én igaz nem feltétlen szépségápolási termékekre költök, de engem is nagyon befolyásol, hogy mit látok a neten, mert ugye tv az nincs sőt újságot sem vásárolok... Én inkább különleges és egzotikus élelmiszerekre költök, amik sajnos sokszor igen borsos áron még csalódást is okoznak, de van, hogy jó dolgot találok, ami összességében jól beilleszthető a mindennapokban. Sokszor használati cikkek miatt is képes vagyok akár napokat is elmélkedni, hogy nekem arra mennyire szükségem van és még jó, hogy sokszor sikerül lebeszélnek magam.. mert se hely nincs már egy újabb "eszközre" se valós indok.. csak az, hogy másnál is láttam!! Néhány terméket ami megtetszik és szeretném kipróbálni, mert valóban pozitív a véleményem, engedélyezem magamnak (körömlakkok, vagy pl most a yankee candle gyertyák) de normális keretek között! Hát tudatosnak kell lenni, olyan oldalakat (is) követni, ahol az újrahasznosítás, a cserebere, a hogyan spóroljuk tippek állnak előtérben és nem azok, hogy már megint milyen rúzst stb vettem :) Hát még egyszer köszike, hogy felhívtad erre a figyelmet.. ezeknek kellene terjedni a neten és nem az egyes divatmagazinok idióta cikkeinek....

Anna said...

Érdekes, nekem is nemrég jutott eszembe ez, a legutóbbi lelkizős-kirohanós bejegyzésemben le is írtam. :D
http://moonangelstories.blogspot.hu/2014/09/add-el-magad-avagy-kreativitas-halala.html

Bloggerként sokkal nagyobb kísértésnek vagyunk kitéve szerintem. ha belegondolok, hogy kb. 5 évvel ezelőtt összesen volt 5db körömlakkom, most meg inkább száz, akkor azt kell, hogy mondjam ez bizony a beauty blogger világ hatása volt.
Persze most is igyekszem tudatosan vásárolni. Tudom magamról, hogy nem tudok szépen lakkozni, sajnos nem tudok mindig tökéletes minőségű képeket készíteni, ami visszaadja a lakkok szépségét. De mégis múltkor teljesen elkapott a vágy, hogy vegyek egy-két PP lakkot, mert annyi helyen olvastam róla. Aztán leesett, hogy nekem ez igazából csak azért kell mert mindenkinek van. Nálam a lélektani határ egy lakkra 2000Ft. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd veszek AEngland vagy PP lakkot is, de úgy érzem, hogy jelenleg tudom jobb helyre
tenni ezt a pénzt.
És igen, sajnos egyéb sminktermékek terén is túlzásokba estem, de úgy érzem az utóbbi 1 évben saját magamhoz képest már jól teljesítek.
Le tudtam mondani (egy időre legalábbis) a Naked3-ról és a Sigma ecsetkészletről, helyette abszolút tudatosan ágyneműket, éjjeliszekrényt, lámpát vettem. :)

Egyszerűen beláttam, hogy amíg nincs profi kamerám, úgysem tudok úgy sminket fotózni, hogy teljesen visszaadja a kép, illetve nem gondolom, hogy szükség lenne a neten még egy Naked3 tesztre.
Ruhavásárlás szempontjából is nagyon ésszerűen gondolkodom az utóbbi időben, mindig listát készítek, igyekszem klasszikus, időtálló darabokat szerezni, stb. Glamour-napozi még szoktam, de főleg kozmetikumokat veszek illetve 1-1 olyan darabot, amiről tudom, hogy a leértékelésre elfogyni, illetve nem árazzák le(basic darabok, fehérnemű, stb).
Amit írtál, hogy a bloggerek között nagy a nyomás, hogy mindig újat-jobbat vegyenek, azzal is egyetértek. Szerintem ez főleg a szponzorált blogokra igaz, akiknek muszáj versenyben maradniuk, ha nem akarnak lemondani az ingyen tesztelnivalókról, stb.

A magazinokkal kapcsolatban is 100%-ig egyetértek veled. Régen vásároltam a Joy-t, a Glamour-t, a Cosmo-t, az Instyle-t, a német Joy-t, a német Vogue-ot... bele sem merek gondolni, hogy mennyi pénzt költöttem havi szinten ezekre. :D
Manapság csak utazáshoz veszek újságot, vagy ha kuponok vannak benne-hozzá, de akkor is így vagyok vele, mint te, hogy 1-2 cikket elolvasok, aztán hello. :D
A divatanyagok néha egyszerűen ocsmányak, hordhatatlanok. Ugyanezt el lehet mondani a sminkekről és a frizurákról. Ugyan ki menne ki úgy az utcára, hogy a haja úgy áll, mintha áramot vezettek volna bele, a szemöldöke zöld, a szemhéja közepén egy fekete csík van a szája meg hupilila. :D
A másik, a sok reklám. Minden 2. lap reklám. A szeptemberi Glamour mellé csomagolt Mango katalógus konkrétan vastagabb volt szerintem mint az újság.

Régen mennyire jó cikket és DIY ötletek voltak a magazinokban. Most meg. Csak akkor leszel szép, ha megveszed az 50ezres La Mer krémet, meg akkor leszel csinos, ha Gucci táskád van.
A cikkek 90% ugyanaz minden újságban. Karrier és gyerek, állásinterjú, internetes dolgok (fb, társkeresők). Nyáron öonbarnítós cikk és hogyan fogyj le de 5 oldallal arrébb a teltebb alak a menő, egy oldallal később olyan vékony lány fehérneműben, hogy könyvjelzőnek is jó lenne.
Karácsonyi recepteknek olyan kaják, amikhez a hozzávalókat kb. 5 földrészről lehet összegyűjteni. :D Na mindegy. Nem sorolom tovább, mert csak ideges leszek. :D

Örülök, hogy megírtad ezt a cikket, mostanában egyre többen szólalnak fel ebben a témában, ami szerintem szuper. :)

Ada said...

Valami biztosan van a levegőben, ha mostanában ilyen sokan gondolkodunk el ezeken a dolgokon. Bevallom, én is a napokban tűnődtem ezen, hogy mennyi töménytelen pénzt költöttem el mostanában szépségipari cuccokra. Ha összeszámolnám az elmúlt fél év ilyesféle költekezéseit, akkor összeadódna, hogy az elmúlt 19 évemben nem vettem ennyi ilyen típusú cuccot magamnak. Sajnos rám is befolyással voltak a reklámok, az, hogy újdonság és ki kell próbálni minél hamarabb, mert ha nem teszem, akkor lemaradok valamiről. Az Instagram is sokat hozzátett ehhez, valószínű, hogy ki fogom követni azokat az embereket, akiknél túl sok ilyen most ezt vásároltam-ezt iszom-ezt eszem képet látok.

A divatmagazinokhoz hozzáfűzném, hogy ugyanerre a következtetésre jutottam, mint ti. Megvettem most az Októberi Glamourt a kuponok miatt -mert egy két alap dolgot tényleg be kell szereznem már, nem húzhatom tovább (a másik meg az, hogy nem vagyok egy konfekcióméret, így a 42-es Tally kabát például eléggé kicsi rám). Sokkal kritikusabb szemlélettel lapozgattam az újságot, és egyik megdöbbenésemből a másikba estem -a tartalom a 13! oldalon kezdődik, utána is folyamatosan minden második oldal reklám. Én nem azért fizettem 700 Ft-ot, hogy reklámokat nézegessek! Persze a tartalom 0 -osztályfőnököm mindig képes újságnak nevezte, és oszt. kirándulások előtt a vonatállomáson mindig bevásároltunk ezekből a magazinokból, majd felolvastuk egymásnak a horoszkópokat -kiderült, hogy mindenki megtalálja a nagy Őt, gyereke lesz, férjhez megy stb...

Vicces volt, mert délelőtt még a Németh György -féle Államéletrajzokkal a kezemben rohangáltam a városban, délután pedig a Glamour volt a kezemben. Bevallom, hogy az Államéletrajzok olvasása közben sokkal intelligensebbnek éreztem magam, mint amikor a G klisés és felszínes cikkeit böngésztem át.

Dióhéjban, most én is megfogadtam, hogy leszokom a felesleges költekezésről, mert úgy sem használok egy csomó dolgot sem, csak a szekrényben fognak megromlani. Igaz, hogy én a gyászomat fordítottam a sminkek vásárlásába... Összeszámoltam, 13 db rúzsom van, és persze kb. ha kettőt használok belőle állandóan, akkor sokat mondok. Most az aktív termékelhasználás periódusába léptem :D Kíváncsi vagyok, mikor fognak majd a dolgok elfogyni :D

Anonymous said...

Egy jó tanács azoknak akik nem akarják megvenni a majdnem 700 Ft-os Glamourt: A Glamour-napok hetében a Kiskegyedben is ugyanazok a kuponok megtalálhatóak!!! Az kb. 200 Ft-os újság! :)

anna689 said...

Örülök, hogy ennyi emberben felmerültek a tiedhez hasonló gondolatok.:)
Amit én észrevettem a blogtartalmakkal kapcsolatban, hogy sokszor a tesztek annyiból állnak, hogy a blogger swatch-ol egyet a kézfejére, alkarjára és leír egy-két mondatot, ami kb az első használat tapasztalata. Én "elvárnám", hogy szemhéjpúdert a szemén is, alapozót az arcán eldolgozva is megmutasson, mert ebből látom, hogy mi marad azokból az erősen húzott színekből egy kis eldolgozás után.
Kicsit védeném azonban őket, én elhiszem, hogy a többség nem ajnározza az ajándékba kapott termékeket, és a valódi véleményüket tükrözik a bejegyzések.
Én ezen a nagy Nailland mánián csodálkozom mostanában, sokan több ezerért vesznek Zoya, Picture Polish, stb márkákat, és nem csak egy-két különleges színt, hanem marékszámra. Személy szerint én egy póló esetében is meggondolom, hogy megér-e nekem 2-3 ezer Ft-ot, nem még egy újabb kék/piros lakk esetén.
Említetted a H&M-es akciókat, én azokat már meg se nézem, az hogy most már a 4 ezer a legolcsóbb egységár szinte röhej, tekintve, hogy a legtöbb darab ócska poliészter, kb egy szezonig hordható cafatdarab.
Ezeket a magazinokat, mint Glamour és társai kizárólag a kuponmelléklettel szoktam megvenni, tiszta vicc, hogy még én fizessek azért, hogy minden második oldalon vmilyen reklámot toljanak az arcomba. Annyiban "szerencsés" vagyok, hogy a döntésképtelenségem társul a fukarságommal, így elég árérzékeny vagyok és nem szoktam tízezrekért vásárolni. Mindig megvárom a szezonvégi leértékeléseket, a kuponokkal a leg-leg darabokat veszem csak meg, v olyat, aminek az ára ésszerű már leértékelés előtt is. Emiatt én pl szeretem a haul bejegyzéseket, mert "vadászom" a szép, minőségi darabokat, és néha találok mások szerzeményei között olyat, amit szívesen megveszek én is.

Viki said...

Engem is a néhány hete 'csapott fejbe' ez az érzés, hogy olyan mértékben hatnak rám a reklámok, hogy az már nem normális. Mondjuk nekem mondhatni szerencsém, hogy nem rajongok különösebben a sminkekért, általában csak egy alap sminket viselek, amihez a jól bejáratott dolgokat használom (alapozó, szemceruza, spirál, pirosító és egy kis rúzs) Ez a körömlakkokra már nem igaz, de azért lassan azoktól is kezdek megcsömörleni. Ami érdekes, hogy azt vettem észre, hogy amióta megtaláltam bizonyos termékekből a 'tökéleteset' azóta nem is érzek arra késztetést, hogy beszerezzek belőle egy újabbat. Pl. amióta megvan a Face&Body alapozóm (több mint fél éve), azóta meg sem közelítettem alapozós pultot. Vagy ugyanígy vagyok a Nuxe száraz olajával, hogy amióta azt használom, eszemben sincs új arcápoló után nézni, pedig korábban nem telt el úgy hónap, hogy ne vettem volna egy újabb 'csodaszert'. Én most már a mennyiség helyett inkább a minőségre törekszem, és ha éppen elcsábulnék valamire, akkor felidézem magamban azt a drágább holmit, amire éppen gyűjtök, és így könnyebb lebeszélni magam az impulzusvásárlásokról.

A blogokkal kapcsolatban is nagyon hasonló a véleményem, mint Neked. Szinte már alig van 1-2, amit elolvasok, a többségen inkább csak gyorsan végigpörgetek.

Az újság is egy érdekes téma. Most éppen egy Elle és egy Instyle előfizetésem van, és én is azt vettem észre, hogy míg korábban minden egyes betűt elolvastam, addig ma már inkább csak gyorsan végiglapozgatom őket. Glamourt és Joy-t a pedig kuponos számokat kivéve már egyáltalán nem veszek.

djkaty said...

Nálam most mindenre kiterjedően zajlik a Nagy Szanálás, mert már elegem van abból, hogy semmi nem fogy el, így a ruhatáramban is csak a hasznos, valóban használt, kombinálható darabokat szeretném megtartani, és a sminkek terén is erre törekszem. Van ugyan olyan újdonság, amire vágyom, de feltételként szabtam meg, hogy egy új esetében legalább két réginek mennie kell, hogy aztán a végére remélhetőleg kezelhető, valóban kihasznált készletem maradjon csak :-)

djkaty said...

*már elegem van abból, hogy semmi nem FÉR el.

Ez akart lenni :-)

Megaera said...

Csatlakozom az előttem szólókhoz, mélységesen igazad van. A cégek belénk plántálják, hogy márpedig nekünk szükségünk van a hatodik piros körömlakkra, mert ebben hatszögű glitterek vannak, a másikban meg csak ötszögű, stb, stb. Én igyekszem úgy vásárolni, hogy olyasmit vegyek, amire tényleg szükségem van, vagy amim még nincs és szeretném a magaménak tudni. Az egész sminkkollekcióm elfér egy három rekeszes tárolóban, és habár a körömlakkjaim most felgyülemlődtek az főleg a blogtaliknak köszönhető, mert onnan rahdeli sokat szereztem, viszont mindet használom is. A férjem pl. ezért nem szól bele eme hobbimba, mert látja, hogy ésszel csinálom, nem mértéktelenül. Fölösleges pénzköltésnek érezném, ha csak azért vennék meg valamit, mert újdonság, de igazából sosem használnám.

Anonymous said...

Jajjj az én lelkemnek is de jól esett ez a poszt!:)) Sajnos gép előtt dolgozom napi 8 órában és mivel néha internetezésre is jut idő ez a sok szenny engem is mindig megtalál...:( Tényleg már undorodom sokszor én is magamtól és rettenetesen zavart a dolog... Majd jött a nagy elhatározás és a tudatosság, jelentem nagyon jól állok:)) Újságokat már nagyon régóta nem vásárolok, ezt szerencsére hamar felismertem az éves költségét rengeteg hasznosabb dologra költhettem (a polcomra rá is néztem és olyan boldogsággal tölt el, hogy pár 2011-es újságot találtam az volt a legfrissebb:) Kuponok miatt pedig én is az olcsóbbat veszem meg vagy volt hogy a vaterán szereztem be negyed annyiért. Mindent megtalálok a neten amit az újságokban láthatnék, ha pedig átlapoznék egy újságot letöltök egy külföldi magazint amiben 2x 3x annyi a tartalom (persze a reklám is több) az bőven elég egy jó időre :D Sminkeknél, parfümöknél ruháknál és minden kozmetikumnál pedig én is listát vezetek. Beismerem sok minden becsúszik, de amíg nem kell családról gondoskodnom és tényleg hasznosak és el is használom amit veszek addig nincsen gond, de a lényeg, hogy már tudom hol a határ :) de ezeket is visszaszorítottam szerintem bőven a felére, van hogy több hónapig semmire sincs igy szükségem és az valami fantasztikus érzés persze utána jön a költekezősebb időszak, ha kuponokkal vásárolok, de átlagban igy mégis sokkal jobban kijövök. Próbálok mindent tényleg akciósan vagy kuponnal venni (igen van, hogy olyankor is több darab jön velem, mert akciós de azt tényleg el is fogom majd használni) Krémmániát is előszerettette használom, de miután vagy 6 db, 1 csillagos véleményem is eltűnt azt hiszem már az is eléggé szemfényvesztő, pedig sokszor tényleg annyira hasznos lehet egy ilyen oldal.... Szóval éljen a spórolás, a DIY és minden más. Ilyen blogokkal szeretnék találkozni és valós krémmániákkal!:)

Réka said...

Köszönöm, hogy megírtad e bejegyzést, mivel felszínre hoztad belőlem is azt a kis gondolatot, hogy ez így nem jó. A mostani világ eléggé elfajult. Élő halottakat csinál a média az emberekből. Manipulálnak és vásárlásra ösztönöznek minket. Én aki pont a reklámok manipulációjáról írtam szakdolgozatot, pont beleestem ebbe a szörnyű hibába. Mindent felhalmozni, mert az örömet okoz, hogy van nekem ilyenem.Én is úgy voltam vele, semmiben sem szenvedtem hiányt, de nem engedhettünk meg magunknak akármit. Sokszor veszekedtünk a túlzott pénzköltésemről a Párommal és mindig azt gondoltam, hagyj már békén ez okoz örömet nőből vagyok. Már beláttam, nem cselekedtem helyesen. Kaptam, most Tőled egy csomó motivációs ötletet, és nagyon nagyon köszönöm ezt a bejegyzést, mert megerősítettél Bennünket azzal, hogy Te is így gondolod, ahogy Mi is, csak eddig nem tört a felszínre. :)

Anonymous said...

Nagyon-nagyon jól esett olvasni azt, hogy egy blogger nyíltan leírta ezeket a gondolatait, azt gondolom sokan magunra ismertünk, nem vagy egyedül! :)
Egy kis személyiség tréning segíthet, minél stabilabb és magabiztosabb az önkép, annál kevésbé érzi szükségét az ember annak, hogy a külvilágnak megfeleljen. Mert ez erről szól, nem másról. Neked is van xy terméked, te is eszel/iszol xy helyen. Ha helyén van az önkép, és nincs komplexus, akkor nem ezektől fogja magát az ember teljesnek érezni. Ez biztos keményen hangzik, nem kívánok álszent lenni, jómagam is küzdök ellene, és tudatosan igyekszem kerülni azt, hogy a tárgyak/termékek beszerzése valóban tükrözze az igényeimet ár/érték arányban. Néha persze kell egy kis luxus. Az én taktikám az, hogy soha többet nem veszek meg valamit csak azért mert olcsó. Mert bizony a végén az olcsó tényleg drágább. Egy példa: épp pakolgattam a rúzsaimat és szájfényeimet a vadi új tartójukba (igen, a pénzköltésem újabb költést generált..), és megállapítottam, hogy a kb. 20 darabból hat darabot használok összesen. Természetesen a fennmaradó 14 körüli termék, olyan amit blogok vagy akciók hatására vettem meg, amiket használok pedig ugyan drágábbak, de tényleg megérték az árukat (itt is van, amit a blogok hatására vettem meg persze). Ha mindegyiket csak olyan 500-1000 Forintért vettem... Pff. igen, horribilis összeg.
Remélem a felismerés mindenkinek segíteni fog, hogy tegyen a kényszeres költekezés ellen, alakíthatnánk egy anonim klubbot :D

Mammi

Unknown said...

Egyszer azt olvastam, (feltételezem brit kutatók találták ki) hogy a nőknek a smink/ruhatermékek halmozása az őskori gyűjtögető életmódra vezethető vissza, úgyhogy mi nem tehetünk róla :D Persze szerintem ez ugyanolyan badarság mint az hogy a férfi félrelép és azzal érvel, hogy "dehát ő benne ott a vadászösztön...:D

Zsofi said...

Mintha csak én mondtam volna ezeket.
Néha azon is elgodnolkodom, hogy egy átlagos diáknak (blogger,vlogger akárki), honnan van MAC rúzsra, vagy Chanel pirosítóra. Nem irigylem tőle,de minek? Kinek tünne fel az utcán, hogz ez ilyen körömlakk, ez olyan rúzs, ha nem csak a blogján meg instagrammon mutogatja.
Én mindenből próbálom az "olcsó,de jó" elvet követni.
Bizton van különbség egy YSL és egy Essence között, de nem érzem, hogy nekem ezekre feltétlenül szükségem lenne.
Eggyet értek Veled!

Anonymous said...

Már akkor láttam ezt a helyzetet, amikor a gyömrői fürdőszobában bemutattad a kollekció-halmazt. Hiába, komolyodsz, kijártad az egyetemet, most járod az élet iskoláját :D

Csipkelány said...

Igazán mélyreszántó volt, köszi @Névtelen

Audrey80 said...

Szia, ma találtam rá a blogodra, valaki linkelte.
Tudod, én elhiszem, hogy aki jól keres és barátnőzik, együtt vásárolgatnak, ez a program, az tényleg többet költ és tényleg bemegy mindenféle étterembe, mert megengedheti magának. Most ebben a korszakban vannak, jellemzően 25 éves kor körül. Később mások lesznek a prioritások, akkor ez a mánia lecseng és nem fognak mindent instára feltölteni, amit megesznek. Női lapot régóta nem olvasok, de ezeknek is jellemzően a fiatalok a célközönsége, nem mindenki. Pl. egy kisvárosban nincs is annyi kísértés, költési lehetőség, hiába nézegetem a legújabb divatot.
Nagyon betalált a cikked, én is most határoztam el egy hete, hogy redukálom a készletet, ha már megvan, használjuk, inkább legyek kifestve minden nap, ha már megvan a cucc, minthogy lejárjon bontatlan csomagolásban.

Unknown said...

A magazin olvasgatásról nagyjából én is a leírtak miatt szoktam le. XY nevű tinimagazinban sminkes oldalakon Chanel pirosítót, MAC púdert, Esteé Lauder nem is tudom már mit, meg hasonló dolgokat használnak. Jön az alternatíva, ami igen olcsóbb, de mindig csak ugyanazt a 2 márkát reklámozzák... Ruháknál meg hasonlóan, mintha a Mango és Zara legújabb termékein kívül megállna a világ...
Én mostanában szembesültem azzal a problémával, hogy állok egy körömlakkos stand előtt és nem tudok választani, mert ilyen/ilyesmi árnyalatom van és nem akarok még egyet vagy esetleg ennyit nem adnék ki érte és sorolhatnám...
A cégek pedig igencsak küldik a termékeket, ami legyen. De amikor a kismiliomodik blogon meglátok egy körömlakkot, amit az egekig magasztalnak, utána megveszem és nekem meg egyáltalán nem akar megszáradni/nem fed eléggé/stb elgondolkozok a dolgokon...

Timi said...

Szívemből szóltál.

Mikor egyetemista voltam (2000-2005), akkor ácsingózva néztem a YT videókat, és nyál csorgatva ámuldoztam, hogy micsoda sminkkollekcióik vannak a nyugati bloggereknek/vloggereknek. Már akkor is feltettem a kérdést, hogy ezeket el is használják? Hiszen ezeknek is van szavatosságuk...

Aztán kikerültem a munka világába, önálló keresetem lett és itt kezdődött a mélyrepülés. Úgy éreztem, na eljött az én időm, most majd én is meg tudok venni olyan kozmetikumokat, amiket eddig nem állt módomban. Az elmúlt pár évben pedig olyan mennyiségű terméket halmoztam fel, amiket elajándékozni sem tudtam, mert megromlottak. Több rúzs is ott lapult a fiók mélyén megavasodva, és csak 1 v 2x használtam. Meg voltam bolondulva a mono szemhéjpúderekért, főleg mikor a drogériákban szortiment frissítés volt és hatalmas akciók voltak, sokszor 5-6 is jött velem haza. De ezek többsége érintetlen maradt (azóta ezeket odaadtam a barátnőimnek). Idővel rájöttem nem is lehet őket jól kihasználni, a paletták sokkal praktikusabbak.

Aztán jött egy váltás az életemben, férjhez mentem és született 2 gyermekünk is az elmúlt 2 évben, és arra lettem figyelmes, hogy a drogáriákba, már nem egy újabb körömlakkért vagy szempillaspirálért megyek be, hanem popsitörlőért, pelenkáért stb… Persze nem tudom megállni, hogy ne menjek oda a sminkes állványokhoz, de ilyenkor mindig mély levegőt veszek, és azt mondom magamnak, hogy nekem erre nincs is szükségem. Ezt a pénz inkább félreteszem és befizetem a gyerekek takarék számlájára. Elnézem a sok fiatal burzsuj tizenéves libuskákat méregdrága cuccokban, ahogy sorba pakolják bele a kosarukba a drágábbnál drágább termékeket, és eszembe jut egykori önmagam. De mi lesz ezekkel a lányokkal, akik már most ilyen szintű fogyasztók. Mi lesz velük, ha már saját keresetük lesz. Na ők lesznek az igazi palimadarak a marketingesek oltárán.

Nem akarok filozófiai fejtegetésekbe bonyolódni, mert az nem az én asztalom, de szerintem az ilyen mértékű vásálási/gyűjtögetési mánia főleg az egyedülálló a lányokat/nőket érinti. Nekik ez egyfajta hiánypótlás, és örömszerzési forrás. A reklámok azt sugallják, hogy csak akkor leszel szép, ha megveszed ezt vagy azt a kencét. Ilyen meg olyan lézeres hiper-szuper high-tech technológiájú kezelésre jársz. Amikor a férjemmel anno összebútoroztunk, akkor teljesen meg volt rökönyödve, hogy mi a fenének tartok én ennyi kozmetikai terméket. Többször hangoztatta, hogy ő smink nélkül is szépnek lát és ne keljek fel fél órával előbb csak azért, hogy belőjjem a hajam és egy kiló terméket magamra kenjek, inkább bújjak oda hozzá reggel és élvezzem ki az együtt töltött időt, utána úgyis csak este látjuk újra egymást munka után.

Az elmúlt két évben sikerült a sminkgyűjtési szenvedélyemet minimálisra szorítani. Nem mondom, hogy nem nézek YT videókat, de én is az előttem szólókhoz hasonlóan szelektálom őket. Sajnos nagyon sok magyar youtube-os lány van, akik csak azért, hogy újabb termékeket kapjanak, minden vacakról jókat áradoznak, közben meg használhatatlan és jelentéktelen termékek azok. A magazinokat korábban sem és most sem vásárolom, maximum, ha kupon van benne. Amilyen téma érdekel, azt meg a neten úgy is megtalálom. Reklámért nem vagyok hajlandó fizetni!

Miután van két apró gyerkőcöm, így szerencsére esélyem sincs az ad-hoc vásárlásra, mert egész egyszerűen nem tudok elmenni a klasszikus értelemben vett unaloműzően shoppingolni. Ha valamire szükségem van (ruhanemű, szépségápolás, stb.), azt a neten kinézem, és célirányosan listával a kezemben (szó szerint) elmegyek a boltba és megveszem.

Szerencsére nincs időm céltalanul bolyongani a plázákban és minden sz@rt összevásárolni. A napokban szelektáltam a holmijaimat és kétzsáknyi olyan ruha gyűlt össze, amik párszor voltak csak rajtam. Ezeket elvittem a máltaiba inkább.

Elnézést, ha kicsit hosszúra sikerült a komment, de kikívánkozott.

Anonymous said...

Érdekes volt olvasni. Szerintem fiatalkorában a csajok beleeshetnek ebbe a csapdába. Én még Bravót meg IM-et vásároltam, igaz soha nem volt 100 körömlakkom. Én is fontosabbnak tartom, hogy az embernek szerető párja legyen, mint sok cucca. A blogok tartalma meg rajtatok múlik bloggerek:) Változtassatok!!

Anonymous said...

Azt a cipőkre meg a táskákra mondják:) @Leila Saadah

Like us

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...