Lélekmorzsák - Önbizalom-hiány


"The reason we struggle with insecurity is because we compare our behind-the-scenes with everyone else’s highlight reel."
/Steve Furtick/

A tavalyi év során rengeteget gondolkodtam arról, hogy az ilyen vagy olyan problémáim nagy része vajon hol gyökerezik. Mert ugye a problémák megoldása talán akkor a legegyszerűbb és leghatékonyabb, ha tudjuk, hogy mi okozza őket, így nem csak tüneti kezelést végzünk, hanem a gyökerénél ragadjuk meg a dolgokat. Abban az időben rengeteg különböző kisebb-nagyobb problémám merült fel magammal, az élettel, az élethelyzetekkel, úgy mindennel. Eközben rengeteg önismereti és elgondolkodtató irodalmat és honlapokat olvasgattam (ajánlom Coelhot, Robin Sharma könyveit és a tinybuddha.com oldalt) és szépen lassan kezdtem rájönni, hogy a problémáim 90 %-a nem másra, mint az önbizalom-hiányra és a magammal való elégedetlenségre. 


Over the past year I though a lot about the origin of my certain problems. This is because I think solving a problem simply but effectively begins with knowing what causes them, so instead of just treating the symptoms, we grab the problems at their roots. In the past lots of problems came up regarding myself, my life, certain situations and so on. So I read books and internet articles about self-knowledge (I recommend Coelho, the books of Robin Sharma and the tinybuddha.com website) and I came to realise that 90 percent of my problems are coming from insecurity and not being satisfied with myself.


Ez egyfelől nagyon szívderítő volt, hiszen egyrészt örültem, hogy rájöttem az okra, másrészt felismertem, hogy ha egy dolgot megoldok, a problémáim 90 %-a - mondjuk úgy - megszűnik, vagy legalábbis enyhül. Másfelől viszont kétségbe estem, hogy miért jön ez a téma újra és újra elő és miért nem sikerült még ezen túllendülnöm teljesen.


I was happy beacause I figured the cause and also because I concluded that if I solve one thing, 90 percent of my problems will go away - so to say - or at least won't be such a big problem. On the other side I was in despair about why this topic comes up again and again and why I was unable to completly work it out.


Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az emberek nagy része - elsősorban a nők - többé-kevésbé önbizalom hiányosak. Ki jobban, ki kevésbé. De legalábbis mindenkinek vannak az életében olyan pillanatok, esetleg életszakaszok, amikor a "szomszéd fűje zöldebb" és a sajátját egy kopár, kiszáradt sztyeppének látja. Ettől aztán persze rosszul érzi magát és beindul az ördögi kör: rosszul érzi magát, bezárkózik, nem csinál semmit, közben látja, hogy más  élete boldog és  (látszólag) tökéletes, aztán még rosszabbul érzi magát, hiszen ő maga nem csinál semmit és ettől még jobban ostorozza magát. Ebből a körből pedig elég nehéz kikerülni. 


I might not be so wrong if I say that most of the people - mainly women - are insecure more or less. That is to say everyone has moments or periods in life when "the neighbour's grass is always greener" and his/her own garden is a dusty, dried out nowhere's land. It makes one feel bad and the devil's circle begins: feeling bad, closing in, doing nothing, seeing that everyone's life is happy and (seemingly) perfect, then feeling worse because of doing nothing which of course makes one blame him/herself. Tough it is to come out from this evil spiral. 


 Szerintem az önbizalom-hiánynak (vagy kisebbségi-komplexusnak) több oldala van. Van a külső és a belső. A külső elég egyértelmű: valaki valamiért elégedetlen a külsejével, az életkörülményeivel, a lakásával, vagyis azokkal a külső, anyagi dolgokkal, amik körülveszik nap, mint nap. A másik része a belső, amikor felismerjük saját belső gyengeségeinket és nem tudunk velük mit kezdeni. Általában a kettő szorosan összefügg. Az első és legfontosabb lépés felismerni, hogy a külső oldal másodlagos. Sokan ezt elfelejtik. Néha én is azon kapom magam, hogy túl sokat foglalkozok valamivel, felhúzom magam azon, hogy nem úgy áll rajtam valami ahogy én elképzelem vagy egyik sál sem passzol az aznapi ruhámhoz (ezt hívom én 'sálkrízisnek') és ezen komolyan fel tudom húzni magam és fortyogok, szinte elrontja az egész napomat. Aztán persze mindig rájövök, hogy mennyire buta dolog ezeken a teljesen lényegtelen dolgokon ennyit aggodalmaskodni és hagyni, hogy ez befolyásolja a kedvemet. Utólag visszagondolva már-már nevetséges, hogy ezen képes voltam felidegesíteni magam. Ezekkel az apró bosszúságokkal nem is az a legnagyobb gond, hogy idegeskedünk rajtuk és elrontják a kedvünket, bár persze az sem túl jó magunkra nézve, de biztos ismerős nektek is, hogy ilyenkor az ember hajlamos ezt a feszültséget a legközelebbi - és általában szeretett - személyeken levezetni, ami valljuk be, nem vezet hosszú távon jó eredményre se magunkra, se rá, se a kapcsolatra nézve (akár barátság, akár családi, akár szerelmi kapcsolatról is van szó).


I think that insecurity has multiple sides. In-side and out-side. Outside is pretty obvious: a person is not satisfied with her look, life circumstances, apartment etc.so the everyday surrounding things. Inside is when we realise our weaknesses and we cannot deal with them. The two sides are usually connected with each other. The first and most important thing is to know that the outside is secondary. People sometimes forget this. Even I often find myself struggling with something too much, I become upset quite quickly for example when a dress just doesn't fit or I can't find a scarf that matches to my outfit (I call this "scarf-crisis"), so I get quite upset about it and this could ruin my whole day. But at the end I always realise how silly is it to worry about such a tiny irrelevant thing and let it influence and change my mood for the rest os the day. If I think back, It's kinda ridicolous that I can get upset about something like this. These little annoying things are not only bad for us, but it is bad because we are used to let our stress hurt our loved ones, which admit it, isn't a pleasent thing in the long terms (also in friendship, family or love relationship).


Aztán a másik dolog ami ezt az érzést erősíti bennünk, hogy látjuk "mások mennyivel többet értek el nálunk", akár anyagilag, akár kapcsolatok, munka, tanulás terén. Itt jön képbe a fenti idézet, ami ráébresztett mennyire valós is ez: "Önbizalomhiányunk oka, hogy mások kirakat-énjét hasonlítjuk a magunk kulisszák mögötti énjéhez". Nézegetjük az instagram fotókat, bújjuk a facebookot mások fényképeit és idővonalát böngészve, hogy neki mennyire "jó és szép" az élete, mennyi minden történik vele, de nem tudjuk, hogy mi van e mögött. Ez tipikusan az, hogy a "profilképe mindenkinek fel van turbózva". Mindenki azt osztja meg a többiekkel, amire büszke, ha valami jó történt vele és ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez csak az érem egyik oldala, a másikat sok esetben nem is látjuk. Végső soron pedig mi magunk is ezt tesszük és néhány emberek kívül az idegeneknek vagy nem közeli ismerősöknek csak a jó oldalunkat próbáljuk mutatni, hiszen senki sem szereti a gondjait a kirakatba tenni (ami persze teljesen normális). Csak amikor legközelebb irigykedünk valakire jusson eszünkbe a fenti idézet és akkor máris kicsit más színben látjuk a dolgokat. 


This feeling is strenghtened as we see others "reaching so much more than we did" in terms of money, relationships, work or study. Here comes strong above quote:" The reasion we struggled with insecurity is because we compare our behind-the-scenes with everyone else's highlight reel." We see instagram photos, facebook pictures and timelines of others and we think that how "good and beautiful" life she has, how many things are happening to that person, but we don't know what's behind it. It's typical that "all profile pics are fine-tuned". Everyone only shares with others that she is proud of or something good happened and we used to forget that this is only the upside and we usually don't see the downside of the thing. Eventually we do the same and we try to show our best form to people other that a few close friends or so, but of course no one likes to show their problems to everyone (which is quite normal). Just when we are jealous of somebody nex time, think about the above quote and try to see things in another way.


Többek között azért is mondom ezt, mert én magam is ezt csináltam, bújtam mások oldalát, blogját és magamat marcangoltam, hogy miért nem értem el ezt vagy azt én is, neki mennyivel jobb az élete stb. Aztán amikor jönnek a levelek tőletek, amiben olyan érzéseket írtok le, amit én szoktam érezni, mikor más oldalát nézegetem, akkor ráébredek újra és újra, hogy mennyire egyoldalúan szemléltem a dolgokat. 


One of the reasons that I'm talking about this is because I used to do it; I watched other's blog or FB page and I was unhappy about why I didn't reach what that person did and that she has a better life etc. Then, when I recieved mail and messages from You in which Yo wrote down that You are feeling the same watching my blog and FB page, I realised over and over again that how I only saw one side of things. 


Az önbizalomhiány belső oldalával kapcsolatban sokkal nehezebb dolgunk van. Itt a legfontosabb az, hogy elfogadjuk, hogy vannak előnyös és hátrányos tulajdonságaink és ezt beismerjük. Ha ez megvan, akkor tudatosan figyelni kell arra, hogy lehetőleg ne beszéljünk magunkkal negatív nyelven és ne csak azt vegyük észre, amit elrontottunk és ami nem sikerült, hanem azt is, ami igen és olyankor dicsérjük meg magunkat. Aztán következő lépésekben pedig a rossz szokások, rossz tulajdonságok levetkőzése a cél, vagy legalábbis érdemes rajta finomítani. Én például nagyon hirtelen vagyok, könnyen felhúzom magam apróságokon és olyankor a párom csak "Sívának" (Síva, a pusztítás Istene a hinduizmusban) hív, mert csak fortyogok magamban és ezt hajlamos vagyok rajta levezetni. Ilyenkor például jó ötlet az, ha elszámolok magamban valameddig vagy inkább nem nyitom ki a szám, mert tudom, hogy csak rosszul sülne el. Volt olyan is, hogy javasoltam, hogy arra az 5-10 percre inkább menjünk két külön szobába és akkor "nem érzek ingert arra, hogy rajta vezessem le". Ezek apróságok, mindenkinél más válik be. A lényeg, hogy így vagy úgy, de mindig érdemes törekedni arra, hogy felismerjük ezeket a rossz tulajdonságokat és tegyünk is ellene. Nem fog elsőre sikerülni, másodikra se, de hosszú távon eredményes lesz és mások is látni és értékelni fogják az igyekezetünket. Mert nem az a baj, ha az ember hibázik, hanem az, ha ezt nem képes beismerni és kijavítani. 


It's much harder to deal with the in-side of the insecurtiy. Here, the most important thing it to accept that we also have benefits and disadvantages. If it is done, we should consciously pay attention not to talk about ourselves in a negative way, and to not only notice if we don't succeed in something, but to notice the things we are successful in and praise ourselves for the success. The next step is to get rid of bad habits or at least try to manage them. I usually get upset very fast on little things so sometimes my boyfriend calls meg "Shiva" (Shiva is the goddess of destruction in hinduism), because I just keep being angry on the inside and I am tend to relieve this tension on him. In such cases it's a godd idea to count to 10 or just keep my mouth shut knowing if I open it, it would become worse. I even suggested in one case that for 5-10 minutes we should stay in different rooms so I don't feel the need to get mad at him. There are little things, everyone should fing his own way. The point is that this way or the other, it's alway a good thing to get to know our bad habits and do something to get rid of them. We'll not succeed at first time, maybe not at second time, but on the long run, it'll be efficient and others will notice our dedication. Because the bad thing isn't when someone makes a mistake, that truly bad thing is when that person cannot admit it and doesn't try to fix it. 


Rengeteget tudnék még írni erről a témáról, de inkább összefoglalnék néhány gondolatot, amire én rájöttem az emúlt időben:

1. Felelős vagy azért, ha valakinek hagyod, hogy megbántson. Már jó rég megtanultam, hogy ne engedjek közel magamhoz olyat, aki megbánt és akitől nem építő jellegű kritikát, csak puszta bántást kapok. Senkinek sem lenne szabad eltűrni és hagyni, hogy ilyen emberek vegyék körül.

2. Ha valaki kritizál  (és az nem építő jellegű), akkor egyszerűen engedd el a füled mellett. Ha úgy érzed, hogy jogtalan vagy mindenáron meg akarod védeni magad, akkor normális hangnemben, röviden válaszolj, anélkül, hogy felidegesítenéd magad. Sokszor látom blogokon is, hogy a kommentben érkező beszólásokra, kritikákra szinte hiénaként ráugranak és megindul a vérre menő harc, amivel csak olajat öntenek a tűzre. Őszintén szólva 1-2 igazán rosszmájú megjegyzéstől eltekintve én nem kaptam ilyet. Ezeket egyszerűen törlöm és nem foglalkozom velük. 

3. Nézz a dolgok mögé! Az, amit más mutat magáról nem a teljes kép. Neki is van rossz oldala, rossz napja, csak ezt Te nem látod. 

4. Ahelyett, hogy irigykedsz, vegyél példát arról, akire irigykedtél. Nézd meg, mi az, amit irigyelsz tőle és mit tehetnél azért, hogy Te is elérd azt, amit ő.

5. Legyél tisztában magaddal! Legyél őszinte (legalább magadhoz), amikor a jó és rossz tulajdonságokat kell számba venni. Senki sem tökéletes, de mindenkinek vannak jó tulajdonságai!


I can fill a book with this subject but instead I'd like to summarize of my finding from the recent past:

1.You're responsible for letting someone hurt You. I learned a long time ago not to let anyone close who just hurts me and I get no sonstructive feedback. No one should tolerate these kind of people and let them to be around.

2. If someone criticizes (and it is not costructive), just don't liste to it. If You feel that it's unfair and You want to defenr Yourself neverthless, then do it in a normal voice, with short answers, without getting upset about it. I see in many blogs that the critical type of comments are getting invaded and an angry and hard fight starts which only makes it worse. Honestly I didn't get any of these - apart from some very obnoxious comments - I did not paid attention to these, just deleted them.

3. Look behind the things! It's never the full picture which someone shows. The other person also has a downside, a bad day - just You can't see it.

4. Instead of being jealous of someone, make this person an example. See what You are jealous of in her and thins about what You can do to achieve the same.

5.Be aware of Yourself. Be honest (at least with Yourself) when it comes to good and bad attributes. No one is perfect, but everyone is good in something and has good attributes.

 

CONVERSATION

18 comments:

Mdollas Nails said...

nagyon tetszett amit leírtál.
sokáig én is önbizalomhiányban szevedtem,viszont elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok.
szerintem ez összefügg a korral is,most,hogy már megéltem x évet-nem érzem öregnek magam- sok dolgot másképpen látok mint régen.
mindenkinél van jobb-lesz is,szerintem olyannak kell elfogadnunk magunk amilyenek vagyunk.
az élet sokat csiszol az embereken,és a természetünkön is,idővel :)

SophiEl said...

Jó ötlet, hogy Te is írtál erről. :) Nálam az okoz leginkább önbizalomhiányt, hogy mások életét csekkolom folyton a közösségi oldalakon és irígykedek rájuk, miközben én az életem több területén nem teszek semmit, hogy változzon a helyzet.
Szerintem is csak az idő tud ezen igazán segíteni, meg az ha inkább magunkkal foglalkozunk mások helyett. Én rendszeresen leviszem a stresszt és a dühömet az edzőterembe és igyekszem jól otthagyni. :)

Bar- BeautySaleBlog said...

.nekem a sok utazas segitett ebben. Megvaltozott ezaltal a nezetem sok dologrol, helyrerakta az ertekrendemet. Fantasztikus embereket ismertem meg, kulonbozo eletszituaciokban voltam, megnott az onbizalmam es egesz mashogy latom a vilagot. Ezert is szeretek utazni es mindenkinek ajanlom :)

adrus said...

ez nagyon tetszett, szerintem nem is gondoljuk, hogy hány embert érint ez a téma.. de jó kis tippeket adtál! :) puszi

Ági Niceties said...

Nagyon tetszett ez az írásod! Az az érdekes, és ezzel be is bizonyosodik az amit írsz, hogy (bár régóta olvaslak és valamilyen szinten tudom , hogy milyen volt az elmúlt éved) sokszor "irigyellek" amiért ennyire nőies nő tudsz lenni, ami szerintem a mai világban nagyon ritka, egyszerűen van egy ilyen kisugárzásod, és mégis van olyan, hogy te is másokat "irigyelsz". Nekem is sokszor van olyan, hogy csak azt nézem, ha valami nem sikerül, nem azt ami igen. Ezen igyekszem változtatni. :D
Én is hirtelen haragú vagyok sajnos, nagyon sajnálom ilyenkor a Párom, mert még én se tudom eldönteni, hogy ilyenkor az a jobb ha vigasztal vagy ha hagyja, hogy lenyugodjak magamtól, mert sokszor én se tudom. :( :D

Csipkelány said...

@Mdollas Nails
Igen, teljesen egyetértek veled :)

Csipkelány said...

@SophiEl
Előfordul velem is :) Az edzőterem néha tényleg segít

Csipkelány said...

@Bar- BeautySaleBlog Azt elhiszem :) Sok szép helyen jártál. Remélem én is eljutok majd ilyen utazásokra. Az biztos, hogyha az ember látja, hogy máshol hogyan élnek, sokat tud változtatni a gondolkodásmódján is.

Csipkelány said...

@adrus NAgyon sokakat érint szerintem is, sajnos.

Csipkelány said...

@Ági Niceties Köszönöm :) Teljesen egyetértek veled. én is néha ráébredek, hogy ez a kör tovább folytatódik, én is akkor ébredtem rá, hogy "talán más velem érez így", amikor kaptam hasonló jellegű leveleket és akkor elgondolkodtam, hogy jó lenne, ha nem siránkoznék :) Szerintem a párod is biztos megérti :) A lényeg, hogy azért mellette nagyon jók vagytok együtt és alapvető gondok nincsenek

Szilvia A. said...

Köszönet ezért a posztért, nagyon tetszett. Külön köszönet, hogy két nyelven írtad, - jobb későn mint soha felkiáltással - épp angolul tanulok, izgalmas volt így olvasni a bejegyzést. :)

Moon Angel said...

Nagyon szuper bejegyzés volt és mindennel egyetértek. :)
Sokan, amíg azt irigylik, ami másnak jutott nem tudnak annak örülni, ami nekik van.

Lolli said...

A párom szokott irigykedni másokra, hogy nekik van idejük fotózni, nekünk csak egy nap jut arra, hogy bármi ilyet véghez vigyünk, mert akkor már nem olyan a nap szöge, és lehullanak a szirmok...
El nem tudom mondani, hogy milyen feszült hangulatban telik egy-egy kirándulás emiatt. Legutóbb rajtam vezette le azt, hogy valami nem sikerült. Mások előtt kiabált velem, és engem okolt mindenért. Nagyon szomorú vagyok, mert ezt egyáltalán nem érdemeltem meg. Bocs hogy leírom, nincs senki akinek elmondhatnám. Nincsenek most közeli barátaim.
Valahogy nem akarok most helyette semmit rendbe hozni, hozza rendbe ha akarja. Ami fáj az fáj. annyi ilyen dolgot elviseltem, és hagytam régebben, hogy rosszul bánjanak velem. Azt hiszem ott helyben le kellett volna szállnom a hévről... Ma nem veszem fel a telefon, és holnap nem alszik itt. :(

zita said...

Köszönöm, nekem ez most pont jókor jött! :*

Csipkelány said...

:) Igen, teljesen egyetértek veletek. Egyébként Lolli, azért ne legyél ennyire szigorú. Ha meg lehet beszélni, akkor érdemes. Inkább arra gondolok, amikor valaki tényleg semmibe vesz (azért remélem veletek nem ez van), nekem volt olyan barátom, aki nem egyszer elmondta nekem, hogy szerinte én milyen "senki vagyok" és még hasonlókat, akkor kellett volna kidobni, de megtanultam :)

Réku said...

Nagyon jókor jött a bejegyzésed.

Szaffi said...

Nagyon tetszett a bejegyzésed, főleg, mert én is teljesen meg tudom érteni, sőt.. Az utóbbi időben minden önbizalmamat elvesztettem, konkrétan nincs.:D De most ettől kicsit jobban érzem magam, és szívesen olvastam volna még többet a témáról!:))

Lolli said...

@Csipkelány
Köszönöm! :)) Nagyon megijedtem, de kiderült semmi ok nem volt rá, azóta mindent megbeszéltük. Úgyhogy virulok. :))

Like us

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...