Baba születik

Többen kértétek, hogy írjak részletesebben a várandósságomról, úgyhogy a mai bejegyzésben a babavárással kapcsolatos eddigi tapasztalataimat és élményeimet fogom megosztani veletek. Egyúttal szeretném megmutatni a várandós fotózáson készült képeinket is, amit az esküvői fotósunk, Péter készített a Studio Lightroomban.
Családtervezés
Kezdjük is a legelején, mégpedig a családtervezésnél. Bevallom, mi még jóval az esküvő előtt gondolkodtunk azon, hogy szeretnénk-e egyáltalán gyereket és ha igen mikor. Az, hogy szeretnénk viszonylag hamar eldőlt, bár felmerült egy nyugodt, utazgatós jövőkép is mindkettőnk fejében, végül mégis úgy éreztük egy nap biztos megbánnánk, ha nem lenne gyerekünk. A mikor már ennél sokkal érdekesebb kérdés volt, ugyanis az én fejemben mindig is az volt, hogy 1-2 év jegyben járás után esküvő, majd 1-2 év házasság után jöhet a gyerek. Aztán sajnos az esküvő előtti években nőgyógyászati okok miatt egy kicsit tartani kezdtem attól, hogy esetleg nem vagy nem könnyen lehet gyerekem és ettől persze kicsit bepánikoltam. Azt már tudtuk, hogy - már csak a korom miatt sem - szeretnénk az esküvő után még 2 évet várni a babára. Aztán abban maradtunk, hogy az esküvő után már nem vigyázunk annyira, de még nem is terveztük kifejezetten a babavállalást, persze úgy voltunk vele, ha mégis becsúszik, akkor sincs semmi gond. Nagyjából azonban mindkettőnk fejében az volt, hogy reálisan kb. 2018 tavaszára fogok teherbe esni. Nos, mint a jelen bejegyzés is mutatja, ez bizony nem így lett és gyakorlatilag az eksüvő után 1-2 hónappal össze is jött a baba.
Hogy tudtam meg, hogy babát várok
Azt, hogy terhes vagyok gyakorlatilag az elmaradt menstruációkor azonnal tudtam, ugyanis a várt napon hajnalban azzal a határozott megérzéssel ébredtem, hogy ha másnapig nem jön meg, akkor 100%, hogy terhes vagyok és ha ez így van, akkor biztos vagyok benne, hogy kisfiú lesz. Mivel általában nagyon jók a megérzéseim, ezért még aznap el is szaladtam a drogériába egy tesztért és kivártam a másnap reggelt, hogy megcsináljam. Persze ez még nagyon halvány, alig látható csík volt, de mint tudjuk a halvány csík is csík és az álpozitív terhességi teszt ritka, mint a fehér holló, ezért kicsit kétségbe esve hívtam a barátnőmet, hogy képzelje mi történt. Ő persze ujjongott a telefonban én pedig ott álltam kezemben az eredménnyel, hogy most mihez fogok kezdeni, hisz ennyire gyorsan nem számítottam a gyerekre. Persze nagyon örültem, félreértés ne essen, de egy kicsit váratlanul ért a dolog, főleg, hogy úgy igazán még rá sem álltunk a témára. Az első sokk után azon gondolkodtam, hogy valami meglepetéssel mondom el a férjemnek a nagy hírt, végül nem bírtam várni és eléálltam aznap délután legalább 4 különböző  teszttel, hogy nézze meg, mire ő csak ránézett és közölte, hogy "ez nem csík", majd folytatta a dolgát, mintha mi sem történt volna. Hát mondanom kell, erre a reakcióra számítottam a legkevésbé, így igencsak megsértődtem, hogy hát így lehet rá számítani és miért nem érdeklődik legalább, hogy miért teszteltem egyáltalán, mit jelenthet a halvány csík stb. Aztán megbeszéltük a dolgot, ő is elismerte, hogy kicsit lesokkolódott először, ezért nem tudott értelmesen reagálni. Végül abban maradtunk, hogy az éppen akkor következő öt napos ausztriai kiruccanásunk után ismét csinálok egy újabb tesztet, és meglátjuk, hogy azt mit mutat, ha egyértelművé válik, akkor irány az orvos. Így is történt, mikor hazaértünk vettem egy újabb tesztet, ami már kétséget kizáróan kimutatta a két csíkot, úgyhogy nem sokkal ezután be is jelentkeztünk az orvoshoz, aki kb. a 7-8. héten megállapította, hogy valóban egy kis élet növekszik odabenn.
Az első trimeszter
Bevallom, azon szerencsések egyike közé tartozom, akiket - eddig - elkerült mindenféle terhes nyavalya. Persze voltak dolgok, amelyek egy időre megváltoztak, de egyiket sem mondanám kellemetlennek. Az első időszakban jellemző reggeli (és napközbeni) rosszullét engem szerencsére messzire elkerült, amúgy sem vagyok egy hányós típus. Amikor a nászutunkon voltunk, akkor töltöttem be a 12. hetet és kicsit aggódtam a szigetek közti hajóút miatt, amiről már a "nem terhes" emberek is úgy nyilatkoztak a legtöbb fórumon és útleírásban, hogy jó, ha az ember gyógyszert vesz be, zacskót készít maga mellé és a fenti, nyitott részen foglal helyet a hajón, hogy ne köszönjön vissza a reggeli. A férjem persze nyugtatott, hogy nem lesz semmi gond, legfeljebb beveszem a B-vitamint, amit az orvos javasolt, mint természetes hányingercsökkentőt. Mondanom sem kell, hogy a vitamin a nagybőrönd legalján maradt, így nem vettem be semmit az út előtt, a fenti, nyitott fedélzetes helyek pedig első osztályúak voltak és a mi jegyünk nem oda szólt, ezért kénytelenek voltunk a lenti, zárt térben utazni. Alig indult el a hajó, engem szinte rögtön elnyomott az álom - egyrészt, mert a repülőn nem aludtam valami jól, másrészt, mert ebben az időszakban szinte bárhol képes lettem volna elaludni-, és ahogy dobálták a hajót a hullámok engem úgy ringatott a hajó, mint akit bölcsőbe tettek. Ehhez képest az addig nyugodt férjem kezében a legénység által kiosztott zacskók egyikét gyűrögette és minden erejével azon volt, hogy tele ne pakolja a reggelivel. Ahogy említettem az első időszakban nálam inkább a fáradtság és álmosság, ami jellemző volt. Nagyjából egyik pillanatról a másikra képes voltam este 8-kor elaludni a kanapén. Ezen túlmenően szerencsére semmi bajom nem volt.
Második trimeszter
Nagyjából a 20. hétig tudtam kényelmesen hordani az addigi nadrágjaimat és ruháimat, így csak ekkor vásároltam két kismamanadrágot és később egy téli kabátot, nagyjából ennyiben ki is merül a "kismama" ruhatáram, ugyanis inkább beruháztam egy-két csinos, de nem kifejezetten kismamaruhára, amelyeket gyakorlatilag a terhesség végéig tudok hordani, mert rugalmas anyagból és jó szabással készültek. A felsőim közül is a mai napig nagyon sokat tudok hordani, így nem éreztem szükségét, hogy erre a pár hónapra újakat vásároljak.
Sokan mondják, hogy az első trimeszter után a második igazi fellélegzés, mert sokkal energikusabb az ember és a korábbi rosszullétek is eltűnnek. Mivel nekem az első trimeszter sem volt vészes, ezért nem éreztem különösebben nagy változást. A legnagyobb újdonság talán az volt, hogy végre kezdett egyértelműen látszani, hogy babát várok és nem csak meghíztam vagy felpuffadtam. A korábbi álmosság is szépen elmúlt, illetve megnyugtató volt az is, hogy a 12. heti genetikai ultrahangon mindent rendben találtak. Nagyjából a 16. héten voltam ezután orvosnál, aki már ekkor 100 %-ig biztosra mondta, hogy bizony kisfiú van odabenn, tehát a megérzésem ebben sem csalt. (Bár volt egy "nehéz éjszakám", amikor megtudtuk, hogy kisfiú, mert hiába tudtam, hogy az lesz, valahogy belül mégiscsak egy kislányra vágytam és eleinte nehéz volt feldolgozni, hogy Disney mesék és hercegnők helyett dínó korszak, szuperhősök és a többi vár rám.) Most viszont már nem is tudnám elképzelni, hogy ne fiú legyen.) 
Amit viszont nagyon vártam és nem tudtam elképzelni, hogy milyen, az a magzatmozgás, amit - ha jól emlékszem -, nagyjából a 18. hét környékén kezdtem el érezni, vagy legalábbis ekkor tudtam biztosan, hogy ez már az. Valahogy egyáltalán nem így képzeltem el mások beszámolói alapján, mert mindenki azt írta/mondta, hogy először csiklandozó, aztán határozott rúgásra emlékeztető érzés. Ehhez képest nekem inkább olyan volt - és most is olyan -, mint egy nagyobb szívdobbanás a hasamban.
 Harmadik trimeszter
Sok újdonságot nem tudok írni, mert tulajdonképpen minden megy  a maga útján, szépen kerekedik a pocakom és vele együtt én is. A vizsgálatokon szerencsére minden rendben volt, a terhességi cukorbetegség is elkerült, így gyakorlatilag most is teljesen tünetmentes vagyok. Néha előfordult - főleg karácsony környékén, amikor egy kicsit többet ettem egyszerre -, hogy éjjel refluxos tüneteim voltak, ami kicsit kellemetlen volt, de ez szerencsére elég ritka és valószínűleg a növekvő pocak miatt a gyomrom is kisebb helyen fér el.

A baba egyébként mostmár mindennap mozog, bár nem mondanám kifejezetten aktívnak, inkább amolyan csendes, nyugodt típus lehet, ugyanis a 20. heti ultrahangon is alig akart felébredni, hiába  volt minden csoki, cukorka és torna, éppen, hogy egy fél percre sikerült befordítani a gerincvizsgálathoz, aztán fordult is vissza az oldalára, hogy aludjon tovább. Több ismerősöm is mesélte, hogy nekik akkorákat rúg a gyerek, hogy szinte már fáj, meg hogy folyton csuklanak... hát nálam ez is elmaradt, mocorog és helyezkedik, talán egyszer azt hiszem csuklott is, de ezt leszámítva tényleg nagyon nyugodt. Reméljük ez megmarad a születése után is.
Ahogy haladunk előre az időben elkezdtük beszerezni a fontosabb dolgokat (babakocsi, komód, kiságy stb.), bár még így is nagyon sok minden hiányzik. A múlt héten a szülinapommal együtt tartottuk meg a babaváró bulit is a barátaink körében, akik szintén sok hasznos holmit hoztak, így ez is nagy segítséget jelent a készülődés során. Jelenleg a 32. héten járok, így lassan aktuális a kórházi táska összekészítése is, amihez már néhány dolgot beszereztem, de még jó néhány várat magára. A héten találkoztam a gyerekorvossal is, akihez az első időkben járni fogunk, megkaptam az első receptcsomagot a babának, amiket szintén ki kell majd váltanom mielőtt megszületik. 
Ami a munkát illeti, január közepétől már itthon vagyok, így az első itthon töltött hetek azzal teltek, hogy próbáltam utolérni magam a háztartással és szép apránként elvégeztem a lakás nagytakarítását, amivel többé-kevésbé megvagyok. Maradt ugyan még néhány apróság és rendszerezni való, de ezeket is megcsinálom majd a hátralévő időben. Az utóbbi napjaim pedig leginkább tanulással telnek, hiszen nemsokára vizsgázom a tavaly elkezdett virágkötő tanfolyamon, így most ez tölti ki az időm nagy részét február közepéig. 
Mindent összevetve nagyon jól viselem a terhességet és többnyire jól is érzem magam benne. Azt hiszem ehhez az is hozzájárult, hogy amióta babát várok valahogy sokkal nyugodtabb vagyok, mint előtte, nincsenek hangulatingadozásaim, sokkal kevésbé vagyok feszült, valahogy sokkal kiegyensúlyozottabbnak is érzem magam. Persze vannak jobb és rosszabb napok, de az kinél nincs. Az egész várandósságot elég lazán kezelem, az volt az alapelvem, hogy "ha a mama boldog a baba is boldog", úgyhogy nem aggódtam túlzottam azon, hogy például repültünk a 10-12. hét környékén, nem bújtam az internetet, hogy mit ehetek és mit nem, bár legtöbbször koffeinmentes kávét ittam, de azért megittam napi 1-1 csésze koffeines kávét is és karácsonykor bizony egy kis tojáslikőrrel is koccintottam. Az egyik legnehezebb kérdés egyébként szmmomra a kádfürdőzés elhagyása volt, amiről több helyen olvasni, hogy nem javasolt, különösen a terhesség elején, mert vetélést okozhat. Eleinte igyekeztem tehát kerülni és inkább zuhanyozni helyette, mert az orvosom sem adott egyértelmű választ (azt mondta, hogy az orvosi álláspont szerint valóban nem jó, de az ő felesége is végigfürödte a terhességet és nem lett semmi baja, nem szabad túl meleg vízben fürdeni és ha görcsölnék, azonnal szálljak ki), végül a hideg idő beköszöntével egyre gyakrabban élveztem a habfürdőzést, de soha semmilyen kellemetlen érzést sem tapasztaltam. Azért arra igyekszem figyelni, hogy ne engedjek olyan forró vizet, mint korábban. Ami a vitaminokat illeti, az elején szedtem hébe-hóba pár naponta femibiont, de most inkább külön szedek néhány fontosabb vitamint (magnézium, D-vitamin, C-vitamin, B6-vitamin, Omega-3 és a vas miatt Krauterblut szirup). Mivel a laboreredményeim is jók lettek, ezért ezeken kívül mást nem is javasolt az orvos. 
Hasznos dolgok
Alapvetően nem szerettem volna túl sok mindent összeolvasni sem a terhességről, sem a gyereknevelésről, így csak az "Az a 9 hónap" című könyvet vettem meg és ezt olvasgatjuk hónapról hónapra. Őszintén szólva a könyvben leírtak nagy része - tünetek hiányában - nem igazán érint, az étkezési és mozgási terveket pedig nem használtam belőle, így utólag azt mondom, hogy nem volt feltétlenül szükséges. A benne található információk az interneten is könnyen elérhetőek. Amit sokkal jobban szerettem, mert röviden, tömören leírta a bennem és a babában végbemenő változásokat, az a "9 hónap" nevű akalmazás, amit a telefonomra töltöttem le. Ez az utolsó menstruáció megadásának alapul vételével kiszámolja a terminust (szülés várható időpontja) és folyamatosan nyomon lehet követni, hogy éppen hogy fejlődik a baba, kb. mekkora és hányadik héten tart a terhesség. E mellett egyéb tippek és ötletek is vannak benne a várandósság idejére.
Fészekrakás
Egyelőre nem tudunk teljesen külön babaszobát kialakítani, hiszen albérletben lakunk és ezért csak a hálóban vagy a nappaliban tudjuk elhelyezni a babát, de így is meglesz mindennek a maga helye. Alapvetően élvezem a babaholmik válogatását és a tervezgetést és igyekszem egy koncepciót kialakítani a babaholmik terén. Személy szerint nem vagyok odáig a túlzottan színes, tarka holmikért, így inkább a visszafogott színeket részesítem előnyben (világosszürke, fehér, sötétkék, bézs stb.) és nagyon tetszik a csillagos téma, úgyhogy valahogy e köré csoportosítom majd a beszerzendő holmikat is.

Névválasztás
Ugyan már hónapok óta tudjuk a baba nemét, a nevét illetően még nem alakult ki végleges döntés. Nagy nehezen sikerült a választékot leredukálni két névre, ami a Máté és a Dániel. Semmiképpen sem szerettünk volna nagyon trendi, újkeletű és különleges nevet, de a régies nevek sem vonzottak. Mivel a fentiek közül az egyik nekem, a másik a férjemnek tetszik jobban, ezért még nem jutottunk dűlőre, hogy melyik legyen, de végülis még van pár hetünk eldönteni.
Bosszantó apróságok és dolgok, amelyeket nem csinálok
A terhességem előtt azt gondoltam a legrosszabb az lehet, ha valaki kérdés nélkül elkezdi taperolni az egyre gömbölyödő hasamat, ám ennél engem sokkal inkább zavart, amikor többen elkezdtek olyan megszólításokat használni, amiben már gyakorlatilag én teljesen eltűntem és maradt helyettem megszemélyesítve a pocakom (pl. "Mi újság Pocak?", "Hello Kismama" stb.). Bár tudom, hogy pusztán jó szándék vezérelte őket, ez mégis kicsit bosszantó volt.

Másik kissé bosszantó dolog az idősebb családtagok részéről az az "elvárás", hogy lehetőleg bő, zsákszerű ruhákban mutatkozzak, mert nem ilyenkor kell testhez simuló ruhákat hordani. Hiába próbáltam megmagyarázni, hogy manapság pont az a "divat" és szerintem egyébként szép is, hogy az anyukák nem rejtegetik a hasukat, hanem éppen hogy szépen kiemelik azt. Szerintük ez csúnya és legfeljebb mell alatt húzott  vagy bő ruhákat lehetne viselni.

Amiket nem csinálok, de másoknál láttam/hallottam:
- nem teszek ki ultrahang képeket a közösségi oldalakra, meg úgy általában nem árasztom ez a közösségi oldalakat a várandósságommal,
- nem hívom a férjemet apának, és ezt a baba születés után is tervezem így megtartani,
- nem használom a pocaklakó kifejezést,
- nem olvasok szüléstörténeteket és nem nézek róla videókat,
- nem lépek be semmiféle facebook csoportba ami a várandósságról, a babákról, az anyákról, a hordozásról vagy bármi ilyesmiről szól,
- nem használok többes számot.
Scharlett vörös maxiruha - Lilygardrobe
Remélem tetszett nektek a bejegyzés annak ellenére, hogy egy kicsit hosszúra sikerült. Ha ennek ellenére van olyan témakör, amit esetleg nem érintettem, de érdekelne titeket, akkor írjátok meg kommentben és szívesen írok róla.

CONVERSATION

12 comments:

netti1294 said...

Szia!
Nekem nagyon tetszett ez a bejegyzés, érdekes volt olvasni, még úgy is, hogy számomra nem aktuális a babavárás téma. Rengeteg dologban egyet értek veled, például abban, hogy nem kell egy terhes nöt ''Pocaknak'' hívni (mert elég nagy bunkóság, valljuk be :-D )
Kitartást neked és jó babavárást kívánok! Alakuljon minden úgy, ahogy azt elképzeldted! :-)
Üdv,
Anett

bokorbogi93 said...

Csodaszép kismama vagy! Sok egészséget kívánok a babának és a szüleinek is!:)

Barbi (Beauty & Glamour Blog) said...

Nagyon szép vagy Dalma! :) Bár nálam még messze nem aktuális a terhesség, de így is érdekes volt olvasni. Az utolsó pontokkal pedig maximálisan egyetértek..

Dius said...

Dalma, gratulálok!! Csodaszép, ragyogó kismama vagy, nagyon tetszett a bejegyzés, sok boldogságot,problémamentes heteket és egészséget kivánok! :) :)

Fanni said...

annyira csodásak a képek, gratulálok!! :) és a poszt végével teljesen egyetértek. nekünk még vagy 5 évig biztos nem lesz gyerekünk, de én sem fogom ezeket csinálni, mert nagyon irritál mindenkitől. a közösségi oldalakon kéretlenül arcunkba nyomott 160 db fotó arról, hogy pistike először kakil a bilibe.. már elnézést. :D illetve igen, ez az apa-anya.. mintha a szülők személye megszűnne, mintha nem is lennének mások CSAK SZÜLŐK.... arról nem is beszélve, hogy elég perverznek érzem a férjemre azt mondani, hogy apa. :S :D

Anonymous said...

Szia!

Gratulálok! Valamiért arra számítottam, - az eddigi írásaid alapján - hogy a babával kapcsolatos dolgokat nagyon körül fogod járni, ehhez képest meglepődtem, mert nagyon lazán veszed a dolgokat! :) De ez tök jó szerintem, én tuti túlaggódnám. Amúgy szerintem akik csak úgy "majd lesz valahogy" állnak neki a babának, azoknak nagyon hamar összejön. Mi nagyon rákészültünk, de eddig semmi, bár még csak 3 hónap telt el. Remélem nem kell sokat várni. Meg még az jutott eszembe, hogy szerintem az olyan típusú nőknek mint Te (mindig csinos, elegáns) előbb lesz valamiért fia. Aki pedig tök laza, "fiús" nő, azoknak meg lánya. :) Szerintem!
Engem még az nagyon irritál, amikor azok a nők akiknek gyereke van nem tudnak egyszerűen másról beszélni. Vagy a gyerekek, vagy szüléstörténet...

Anonymous said...

Szia!

Tudnál esetleg írni pár gondolatot, hogy mi alapján választottál szülész orvost illetve kórházat?Magánkórház kontra hagyományos?

Nagyon köszi előre is, szuper a blog, csak így tovább :)
üdv,Kata

Zsófia Czank said...

Annyira átétzem amiket írtál! 35. hétben vagyok ès szintén fiam lesz :-) eddig egyszerűbb volt, elkerült minden, hogy de most már azért érzem a baba súlyát! Szép babavárást!

Anonymous said...

Kedves Dalma,

Nagyon köszönöm a választ, sokat segítettél, Imádom a blogot, csak így tovább!

Üdv,Kata

Anonymous said...

Kedves Dalma!

Gyönyörű kismama vagy. boldog babavárást kívánok!Én most töltöm a 13. hetet, eddig úgy néz ki hogy határozottan kisfiút várunk, de pontosan ugyanazon mentem keresztül mint te :)
Az orvos a kötelező vizsgálatok mellett ajánlott egy még plusz teszteket, nekem meggyőződésem, hogy csak üzleti megfontolásból, mert egyébként semmilyen okból nem indokolt, de kedvesen elmondta h a szülők megnyugtatása miatt ajánlja a Prena tesztet illetve a Tranquility tesztet.
Mi a véleményed ezekről?érdemes megcsináltatni, csupán "megnyugtatás" miatt? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre.
Előre is köszönöm a választ,

Dóri

Csipkelány said...

Köszönöm Dóri!

Először is gratulálok a babához! Gondolom, akkor már a kombinált szűrésen túl vagy, ha a 13. hétben jársz. Nem tudom, hogy ezen felül ajánlotta-e az orvos a Prena vagy Nifty tesztet vagy a helyett, bár gondolom, hogy inkább mellette. Nekem megmondom őszintén nem volt sem Prena, sem Nift, bár rákérdeztem, de azt mondták, hogy igazából nagyon költséges és ha nem különösebben indokolt valami miatt (pl. kor, korábbi problémák stb.), akkor nem kifejezetten szokták ajánlani. Nyilván az sokkal szélesebb körben vizsgálja az esetleges rendellenességeket, de úgy tudom, az sem ad 100 %-os eredményt. Bár bevallom annyira nem olvastam ezeknek utána, így nem szeretnék butaságot mondani. Mi megnyugodtunk, hogy az "alap" szűrésen minden rendben volt és úgy is éreztük, hogy minden ok, ezért nem is nagyon gondolkodtunk azon, hogy esetleg további tesztet végeztessünk. Ha nagyon aggódsz vagy van valami különösebb indoka a tesztnek, akkor jobb, ha megcsináltatjátok, hogy megnyugodjatok, de ha nincs ilyen, akkor szerintem nem biztos, hogy érdemes. Főleg, hogy azért elég borsos áron kínálják ezeket a szűréseket. Remélem tudtam segíteni :) Felhőtlen babavárást nektek :)

Anonymous said...

Nagyon köszönöm a választ!A kombinált teszt már elkészült, és mindent rendben találtak, csak annyira tukmálta mindemellett az orvos(feltételezem a saját üzleti oldala miatt), hogy emiatt elbizonytalanodtam egy kicsit, de nagyon megnyugtattál.
Viszont csodálatos babavárást kívánok!

Köszi szépen!:)

Dóri

Like us

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...