Baba születik

Többen kértétek, hogy írjak részletesebben a várandósságomról, úgyhogy a mai bejegyzésben a babavárással kapcsolatos eddigi tapasztalataimat és élményeimet fogom megosztani veletek. Egyúttal szeretném megmutatni a várandós fotózáson készült képeinket is, amit az esküvői fotósunk, Péter készített a Studio Lightroomban.
Családtervezés

Kezdjük is a legelején, mégpedig a családtervezésnél. Bevallom, mi még jóval az esküvő előtt gondolkodtunk azon, hogy szeretnénk-e egyáltalán gyereket és ha igen mikor. Az, hogy szeretnénk viszonylag hamar eldőlt, bár felmerült egy nyugodt, utazgatós jövőkép is mindkettőnk fejében, végül mégis úgy éreztük egy nap biztos megbánnánk, ha nem lenne gyerekünk. A mikor már ennél sokkal érdekesebb kérdés volt, ugyanis az én fejemben mindig is az volt, hogy 1-2 év jegyben járás után esküvő, majd 1-2 év házasság után jöhet a gyerek. Aztán sajnos az esküvő előtti években nőgyógyászati okok miatt egy kicsit tartani kezdtem attól, hogy esetleg nem vagy nem könnyen lehet gyerekem és ettől persze kicsit bepánikoltam. Azt már tudtuk, hogy - már csak a korom miatt sem - szeretnénk az esküvő után még 2 évet várni a babára. Aztán abban maradtunk, hogy az esküvő után már nem vigyázunk annyira, de még nem is terveztük kifejezetten a babavállalást, persze úgy voltunk vele, ha mégis becsúszik, akkor sincs semmi gond. Nagyjából azonban mindkettőnk fejében az volt, hogy reálisan kb. 2018 tavaszára fogok teherbe esni. Nos, mint a jelen bejegyzés is mutatja, ez bizony nem így lett és gyakorlatilag az eksüvő után 1-2 hónappal össze is jött a baba.

Azt, hogy terhes vagyok gyakorlatilag az elmaradt menstruációkor azonnal tudtam, ugyanis a várt napon hajnalban azzal a határozott megérzéssel ébredtem, hogy ha másnapig nem jön meg, akkor 100%, hogy terhes vagyok és ha ez így van, akkor biztos vagyok benne, hogy kisfiú lesz. Mivel általában nagyon jók a megérzéseim, ezért még aznap el is szaladtam a drogériába egy tesztért és kivártam a másnap reggelt, hogy megcsináljam. Persze ez még nagyon halvány, alig látható csík volt, de mint tudjuk a halvány csík is csík és az álpozitív terhességi teszt ritka, mint a fehér holló, ezért kicsit kétségbe esve hívtam a barátnőmet, hogy képzelje mi történt. Ő persze ujjongott a telefonban én pedig ott álltam kezemben az eredménnyel, hogy most mihez fogok kezdeni, hisz ennyire gyorsan nem számítottam a gyerekre. Persze nagyon örültem, félreértés ne essen, de egy kicsit váratlanul ért a dolog, főleg, hogy úgy igazán még rá sem álltunk a témára. Az első sokk után azon gondolkodtam, hogy valami meglepetéssel mondom el a férjemnek a nagy hírt, végül nem bírtam várni és eléálltam aznap délután legalább 4 különböző  teszttel, hogy nézze meg, mire ő csak ránézett és közölte, hogy "ez nem csík", majd folytatta a dolgát, mintha mi sem történt volna. Hát mondanom kell, erre a reakcióra számítottam a legkevésbé, így igencsak megsértődtem, hogy hát így lehet rá számítani és miért nem érdeklődik legalább, hogy miért teszteltem egyáltalán, mit jelenthet a halvány csík stb. Aztán megbeszéltük a dolgot, ő is elismerte, hogy kicsit lesokkolódott először, ezért nem tudott értelmesen reagálni. Végül abban maradtunk, hogy az éppen akkor következő öt napos ausztriai kiruccanásunk után ismét csinálok egy újabb tesztet, és meglátjuk, hogy azt mit mutat, ha egyértelművé válik, akkor irány az orvos. Így is történt, mikor hazaértünk vettem egy újabb tesztet, ami már kétséget kizáróan kimutatta a két csíkot, úgyhogy nem sokkal ezután be is jelentkeztünk az orvoshoz, aki kb. a 7-8. héten megállapította, hogy valóban egy kis élet növekszik odabenn.

Bevallom, azon szerencsések egyike közé tartozom, akiket - eddig - elkerült mindenféle terhes nyavalya. Persze voltak dolgok, amelyek egy időre megváltoztak, de egyiket sem mondanám kellemetlennek. Az első időszakban jellemző reggeli (és napközbeni) rosszullét engem szerencsére messzire elkerült, amúgy sem vagyok egy hányós típus. Amikor a nászutunkon voltunk, akkor töltöttem be a 12. hetet és kicsit aggódtam a szigetek közti hajóút miatt, amiről már a "nem terhes" emberek is úgy nyilatkoztak a legtöbb fórumon és útleírásban, hogy jó, ha az ember gyógyszert vesz be, zacskót készít maga mellé és a fenti, nyitott részen foglal helyet a hajón, hogy ne köszönjön vissza a reggeli. A férjem persze nyugtatott, hogy nem lesz semmi gond, legfeljebb beveszem a B-vitamint, amit az orvos javasolt, mint természetes hányingercsökkentőt. Mondanom sem kell, hogy a vitamin a nagybőrönd legalján maradt, így nem vettem be semmit az út előtt, a fenti, nyitott fedélzetes helyek pedig első osztályúak voltak és a mi jegyünk nem oda szólt, ezért kénytelenek voltunk a lenti, zárt térben utazni. Alig indult el a hajó, engem szinte rögtön elnyomott az álom - egyrészt, mert a repülőn nem aludtam valami jól, másrészt, mert ebben az időszakban szinte bárhol képes lettem volna elaludni-, és ahogy dobálták a hajót a hullámok engem úgy ringatott a hajó, mint akit bölcsőbe tettek. Ehhez képest az addig nyugodt férjem kezében a legénység által kiosztott zacskók egyikét gyűrögette és minden erejével azon volt, hogy tele ne pakolja a reggelivel. Ahogy említettem az első időszakban nálam inkább a fáradtság és álmosság, ami jellemző volt. Nagyjából egyik pillanatról a másikra képes voltam este 8-kor elaludni a kanapén. Ezen túlmenően szerencsére semmi bajom nem volt.
Második trimeszter

Nagyjából a 20. hétig tudtam kényelmesen hordani az addigi nadrágjaimat és ruháimat, így csak ekkor vásároltam két kismamanadrágot és később egy téli kabátot, nagyjából ennyiben ki is merül a "kismama" ruhatáram, ugyanis inkább beruháztam egy-két csinos, de nem kifejezetten kismamaruhára, amelyeket gyakorlatilag a terhesség végéig tudok hordani, mert rugalmas anyagból és jó szabással készültek. A felsőim közül is a mai napig nagyon sokat tudok hordani, így nem éreztem szükségét, hogy erre a pár hónapra újakat vásároljak.
Sok újdonságot nem tudok írni, mert tulajdonképpen minden megy  a maga útján, szépen kerekedik a pocakom és vele együtt én is. A vizsgálatokon szerencsére minden rendben volt, a terhességi cukorbetegség is elkerült, így gyakorlatilag most is teljesen tünetmentes vagyok. Néha előfordult - főleg karácsony környékén, amikor egy kicsit többet ettem egyszerre -, hogy éjjel refluxos tüneteim voltak, ami kicsit kellemetlen volt, de ez szerencsére elég ritka és valószínűleg a növekvő pocak miatt a gyomrom is kisebb helyen fér el.

A baba egyébként mostmár mindennap mozog, bár nem mondanám kifejezetten aktívnak, inkább amolyan csendes, nyugodt típus lehet, ugyanis a 20. heti ultrahangon is alig akart felébredni, hiába  volt minden csoki, cukorka és torna, éppen, hogy egy fél percre sikerült befordítani a gerincvizsgálathoz, aztán fordult is vissza az oldalára, hogy aludjon tovább. Több ismerősöm is mesélte, hogy nekik akkorákat rúg a gyerek, hogy szinte már fáj, meg hogy folyton csuklanak... hát nálam ez is elmaradt, mocorog és helyezkedik, talán egyszer azt hiszem csuklott is, de ezt leszámítva tényleg nagyon nyugodt. Reméljük ez megmarad a születése után is.
Alapvetően nem szerettem volna túl sok mindent összeolvasni sem a terhességről, sem a gyereknevelésről, így csak az "Az a 9 hónap" című könyvet vettem meg és ezt olvasgatjuk hónapról hónapra. Őszintén szólva a könyvben leírtak nagy része - tünetek hiányában - nem igazán érint, az étkezési és mozgási terveket pedig nem használtam belőle, így utólag azt mondom, hogy nem volt feltétlenül szükséges. A benne található információk az interneten is könnyen elérhetőek. Amit sokkal jobban szerettem, mert röviden, tömören leírta a bennem és a babában végbemenő változásokat, az a "9 hónap" nevű akalmazás, amit a telefonomra töltöttem le. Ez az utolsó menstruáció megadásának alapul vételével kiszámolja a terminust (szülés várható időpontja) és folyamatosan nyomon lehet követni, hogy éppen hogy fejlődik a baba, kb. mekkora és hányadik héten tart a terhesség. E mellett egyéb tippek és ötletek is vannak benne a várandósság idejére.
Egyelőre nem tudunk teljesen külön babaszobát kialakítani, hiszen albérletben lakunk és ezért csak a hálóban vagy a nappaliban tudjuk elhelyezni a babát, de így is meglesz mindennek a maga helye. Alapvetően élvezem a babaholmik válogatását és a tervezgetést és igyekszem egy koncepciót kialakítani a babaholmik terén. Személy szerint nem vagyok odáig a túlzottan színes, tarka holmikért, így inkább a visszafogott színeket részesítem előnyben (világosszürke, fehér, sötétkék, bézs stb.) és nagyon tetszik a csillagos téma, úgyhogy valahogy e köré csoportosítom majd a beszerzendő holmikat is.

Névválasztás
Ugyan már hónapok óta tudjuk a baba nemét, a nevét illetően még nem alakult ki végleges döntés. Nagy nehezen sikerült a választékot leredukálni két névre, ami a Máté és a Dániel. Semmiképpen sem szerettünk volna nagyon trendi, újkeletű és különleges nevet, de a régies nevek sem vonzottak. Mivel a fentiek közül az egyik nekem, a másik a férjemnek tetszik jobban, ezért még nem jutottunk dűlőre, hogy melyik legyen, de végülis még van pár hetünk eldönteni.
A terhességem előtt azt gondoltam a legrosszabb az lehet, ha valaki kérdés nélkül elkezdi taperolni az egyre gömbölyödő hasamat, ám ennél engem sokkal inkább zavart, amikor többen elkezdtek olyan megszólításokat használni, amiben már gyakorlatilag én teljesen eltűntem és maradt helyettem megszemélyesítve a pocakom (pl. "Mi újság Pocak?", "Hello Kismama" stb.). Bár tudom, hogy pusztán jó szándék vezérelte őket, ez mégis kicsit bosszantó volt.

Másik kissé bosszantó dolog az idősebb családtagok részéről az az "elvárás", hogy lehetőleg bő, zsákszerű ruhákban mutatkozzak, mert nem ilyenkor kell testhez simuló ruhákat hordani. Hiába próbáltam megmagyarázni, hogy manapság pont az a "divat" és szerintem egyébként szép is, hogy az anyukák nem rejtegetik a hasukat, hanem éppen hogy szépen kiemelik azt. Szerintük ez csúnya és legfeljebb mell alatt húzott  vagy bő ruhákat lehetne viselni.

Amiket nem csinálok, de másoknál láttam/hallottam:
- nem teszek ki ultrahang képeket a közösségi oldalakra, meg úgy általában nem árasztom ez a közösségi oldalakat a várandósságommal,
- nem hívom a férjemet apának, és ezt a baba születés után is tervezem így megtartani,
- nem használom a pocaklakó kifejezést,
- nem olvasok szüléstörténeteket és nem nézek róla videókat,
- nem lépek be semmiféle facebook csoportba ami a várandósságról, a babákról, az anyákról, a hordozásról vagy bármi ilyesmiről szól,
- nem használok többes számot.

Scharlett vörös maxiruha - Lilygardrobe