"When there is life, there is hope"

"Ha meglegyint a közeli halál szele, akkor rájössz, hogy érdemes élni, és sok mindent meg akarsz még tenni az életben." Stephen Hawking

Mióta dolgozni kezdtem a kreativitásom gyakorlatilag háttérbe szorult, ami - rövid időn belül - a hangulatomra is teljesen rányomta a bélyegét. Eleinte időm, később már kedvem sem volt új dolgokat kitalálni és kipróbálni, lassan elhagytam minden olyan tevékenységet, amit korábban szerettem és élveztem (rajzolás, festés stb.). Végül teljesen feszültté és kedvetlenné váltam. Tudtam, hogy ezen változtatnom kell. 
Az új év számomra igazi felüdülés. Új célok és tervek időszaka. Bár tudom, hogy az új év önmagában nem hoz változást, ha azt mi magunk nem generáljuk, így elhatároztam, hogy visszaszerzem a kezeim közül kicsúszott irányítást és helyreteszem a dolgaimat. Ebből született meg a havi fogadalmak rendszere, amely által hónapról hónapra kisebb célokat tűzök ki magam elé az életem különböző területein. A legfontosabb lépés természetesen a gondolkodásmódom átalakítása volt, az, hogy tudatosan keressem a pozitívumokat és ne hagyjam, hogy a körülmények lehúzzanak, rányomják a bélyegét a hangulatomra. Ezt sokszor nagyon nehéz megvalósítani, viszont már most érzem a különbséget, ezért úgy gondolom, jó úton haladok. 
Óriási hatással vannak rám a különböző inspiráló idézetek, könyvek, zenék vagy filmek. Azt gondolom - és magamon is tapasztalom-, hogy minél többféle érzékszervünkre hatunk valamivel, az annál erőteljesebb impulzust vált ki. Számomra ezek azok a dolgok, amelyekből erőt tudok meríteni. Sosem tudtam elképzelni, hogy például a zene, az illatok, ízek és különböző anyagok ne képezzék a mindennapjaim részét. Lehet, hogy őrültség, de nekem jobban esik a kávé egy szép bögréből, szívesebben dolgozom egy szép háttérképpel a gépemen vagy tanulok egy illatos gyertya mellett. Számomra ezek olyan dolgok, amelyek önmagukban jelentéktelennek tűnnek, mégis egyszerre változtatják meg a hangulatomat és érzem tőlük sokkal teljesebbnek magam és az életemet. 
Nemrég láttam moziban A mindenség elmélete c. filmet, Stephen Hawking (világhírű angol fizikus) életéről. Nem tudom, szoktatok-e olyat érezni, hogy egy filmet vagy egy könyvet pont a megfelelő életszakaszban, a megfelelő pillanatban láttatok, nekem ez ilyen volt. Szerintem a film hangulata egyszerűen leírhatatlan, magával ragadó és inspiráló. A film közepénél több jelenet alatt a könnyeimmel küszködtem és hálát adtam azért, hogy ott van velem a párom, foghatom a kezét és együtt lehetünk, hogy egészségesek vagyunk. Ez a film csak még inkább ráébresztett, hogy bármennyire is reménytelennek tűnik a helyzet, bármilyen nehézség jön is, mindig van remény és "amíg élet van, remény is van".


CONVERSATION

3 comments:

Audrey80 said...

Igazad van, kellenek az apró örömök. A munkát meg kell szokni, adj kis időt magadnak, míg beáll a napirend. És persze kell magánidő is.

Eszti makeup said...

Ha belerázódsz a munkába akkor minden jobb lesz! Én minden nap elején vagy végén próbálok keresni valamit amiben örömömet lelem és így máris könnyebben indul vagy zárul a nap. Ezen kívül mindig szoktam hagyni a tanulás és a szabadidőm között egy vagy fél órát mikor csak éppen csinálok valamit és így átgondolom a napi dolgokat és teljesen ellazulok.

shine on silver said...

Nagyon szépen írsz! A filmet mindenképp megnézem. Eszter

Like us

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...