Az éhes lélek gyógyítása

Vannak azok, akik vasággyal együtt is alulról súrolják az 50 kg-t és vannak az olyanok, mint én, akikre már a sütemény puszta látványától is felugrik plusz két kiló, akik folyamatosan keresik a "tökéletes" módszert arra, hogyan érjék el (ha ne adj Isten sikerült elérni, hogyan tartsák meg) az áhított testsúlyt. Mert módszer az van dögivel. Hála az internetnek manapság csak úgy röpködnek a cikkek az újabb és újabb diétákról és edzéstervekről. Bevallom nem egyszer fordult elő, hogy a sírás vagy éppen az idegroham szélén álltam fel a laptopom elöl miután végigböngésztem az éppen aktuális - "talánszámomraisezleszatökéletes" - leírást, ugyanis, amit csodaszernek kiáltanak ki, azt legalább három másik oldalon a földig gyalázzák, hogy az bizony csak rosszat tesz veled. Az információk végtelen, ám annál kuszább hálójában gyötrődik tehát a lefogyni vágyó, ingerekre - valójában és átvitt értelemben is - éhes nő (vagy férfi), majd dühösen konstatálja, hogy már megint hízott (vagy legalábbis nem fogyott).

Akik viszont nem ebbe a kategóriába tartoznak, azokkal szeretnék néhány tapasztalatot és ötletet megosztani annak ellenére, hogy én magam sem vagyok a megtestesült diéta és fitneszkirálynő, de legalább próbálkozom. Nálam ez nagyjából úgy néz ki, hogy időről időre felszívom magam és igyekszem ráncba szedni az étkezési szokásimat és mellette valamit edzeni. Időnként viszont - mint például a vizsgák alatt - egyszerűen képtelen vagyok tartani magam ehhez és ilyenkor bizony ez két-három hét után rendesen meg is látszik és rögtön búcsút mondhatok a szekrényem felének, amit ezentúl csak keserves kínok árán vagy egész napos korlátozott levegővétel mellett tudok hasznosítani. Sajnos ez a valóságban kevésbé vicces, mint így leírva, ugyanis nem tudom hány reggel vagy éppen buli előtti készülődés fulladt zokogásba emiatt. Persze ez azoknak, akikkel ez sosem esett meg nevetséges vagy egyenesen hihetetlen lehet, akik viszont hasonló cipőben járnak bizonyára maguk is voltak már hasonló helyzetben.

A lényeg, hogy megelégeltem az örökös "diétázást" - és nem, most nem arról lesz szó, hogy helyette életmódot váltok, mert most az a divatos, nem pedig a diétázás -, hanem arról, hogy már egy ideje rájöttem, hogy az étkezésről való gondolkodásomat kellene megváltoztatni, különben sosem fogok valódi eredményt elérni.

Ebben nagyon sokat segített és segít Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása címmel nemrég megjelent könyve. Bár a könyv első fele az étkezési zavarokról szól, szerencsére ez engem nem érint, viszont a második felében az érzelmi éhségről is szó van benne. Még ugyan nem olvastam végig, de már most nagyon érdekesnek és hasznosnak találom. Felhívja a figyelmet arra, hogy az étkezés nagyon szoros összefüggésben van az érzelmekkel. Többek között felsorolja az érzelmi éhség nyolc fajtáját (ingeréhség, kapcsolatéhség, elismeréséhség, szexuális éhség, strukturálási éhség, cselekvési éhség, produktivitási éhség és szeretetéhség) és kitér arra is, hogyan lehet tudatosabban hozzáállni az étkezéshez és milyen módszerek gyakorlása révén tudjuk az érzelmi éhséget leküzdeni a mindennapok során. Számomra ez nagyon hasznosnak bizonyult, mivel én is hajlamos vagyok az ételt örömforrásnak tekinteni, akár azért, mert éppen jó kedvem van, akár azért, mert szomorú vagy feszült vagyok.  Dr. Lukács Liza a kötet szerzője egyébként szakpszichológus, akinek szakterülete az evési zavarok széles skálájára kiterjed, így adott, hogy a könyv számos esetet is feldolgoz és egy pszichológus szemszögéből dolgozza fel a témát, ami viszonylag ritka ebben a kontextusban.

Részben a könyv hatására, részben azért, mert a párom egyik rokonánál súlyos betegséget diagnosztizáltak és azóta teljes mértékben áttért a nyers étel diétára én is elkezdtem utána olvasni, hogy mi is ez a raw food mánia. Összességében nem tartom a magam számára tarthatónak és nem is gondolom, hogy feltétlenül a legjobb, viszont vannak az elméletben olyan elemek, amelyek szerintem is nagyon lényegesek, főleg manapság, a fogyókúrás porok és tabletták világában. Mégpedig az, hogy minél inkább törekedni kell a teljes, valódi ételek fogyasztására. Ezek azok, amelyek valóban tartalmazzák a megfelelő tápanyagot az emberi szervezet számára, e mellett sokkal olcsóbbak is, mint egy félkész vagy kész ételek. Ha valakinek van némi intelligenciája könnyen belátja, hogy ezek az ételek sokkal egészségesebbek, mint a feldolgozott, előre gyártott műanyag vackok. Természetesen manapság alig van olyan étel, ami ne lenne valamilyen szinten feldolgozva, vagy legalább kezelve valamivel. Nyilván nem teheti és nem is akarja mindenki megtenni, hogy kiköltözik egy tízhektáros farmra és maga nevelgeti a hátsó udvarban a kúszóbabot vagy éppen reggelente feji a kecskét, de a lehetőségekhez képest törekedni kell a minél természetesebb alapanyagok kiválasztására. A mellett, hogy ezekkel a fogyás is könnyebben megy, a szervezet számára megfelelő tápanyagokat is biztosítjuk, ami által sokkal jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. Mert ugye ez nem mindegy, főleg, ha valaki azon is képes elsírni magát, ha nem jön fel a farmere vagy nem fér bele a nemrég vásárolt szoknyába. 

A legfontosabb tehát, hogy tudjam, hogy mi van az adott ételben, amiben ugyanis olyan dolgok vannak, amit nemhogy érteni nem értek, de kiolvasni is alig tudok, az aligha tesz jót a szervezetemnek (tisztelet a kivételnek). Az embernek sajnos viszonylag kevés hatalma van a dolgok felett, amik az életében történnek vele, de az étkezés éppen egy ilyen pont: dolgozhatunk magunk ellen vagy a magunk érdekében. Itt pedig a hosszú távú célok a pillanatnyi örömök helyett egyértelműen kívánatosabb eredményt hoznak. Ezért az utóbbi időben igyekszem egyre többször megkérdezni magamtól egy-egy étkezés előtt, hogy az, amit meg akarok enni az jót tesz-e nekem, jól érzem-e magam tőle? Némi háttér információ birtokában azt hiszem ezt mindenki könnyen el tudja dönteni. Ha pedig valamitől nem érzem jól magam, akkor rögtön kisebb késztetést érzek, hogy megegyem, hisz ki akarná szánt szándékkal rosszul érezni magát?! Persze mértékkel mindent lehet, ezzel én is tisztában vagyok, de éppen ez az, ami sokak számára gondot okoz: a mérték. Mert ugye azzal is hajlamosak vagyunk elszaladni. Itt egy kis kocka csoki, ott egy kis chips, aztán még lecsúszik egy kóla is, de persze csak light (vagy zero), mert hát az nem hizlal. Lehet, hogy közel nulla kalória van benne, de ki akar ilyen műanyagot inni? Jót tesz ez nekem? Nyilván nem. Azt hiszem, ha ezzel a módszerrel az esetek felében jobb döntést hozunk, máris tettünk valamit magunkért. 

Ezt a koncepciót követik a kedvenc fitness Youtube-csatornám tulajdonosai, Daniel és Kelli, egy házaspár, akiket fitnessblender név alatt találhattok meg. Az étkezésről kevés videót készítenek, de azok szintén a fenti elveket hangsúlyozzák. Amiért mindenképpen szerettem volna őket már sokadszorra megemlíteni, mert mindig is az ő videóikat tartottam a legemberibbnek és leginkább elérhetőnek az interneten: igényesek, profik, nincsenek idegesítő, zavaró zenék vagy bugyuta visszaszámlálások és mindent érthetően elmagyaráznak.

Nagyon tetszik, hogy annak ellenére, hogy mindketten személyi edzők, nem esnek túlzásokba és nem fehérjeporokon és tablettákon élnek és fel is hívják a figyelmet arra, hogy ez mennyire helytelen. Nekik nincsenek felpumpált izmaik vagy hatásvadász, agyonbronzosított félmeztelen képeik Instagramon. Egyszerűen jól néznek ki és részben emiatt is nagyon szerethetőek. Én éppen ma vágtam bele a 8 hetes edzésprogramjukba, ami remélem eredményt hoz, ugyanis nagyon jókat olvasok róla. Igaz én nem vettem meg az étkezési tervvel együtt, de az edzéstervet igyekszem majd követni és mellette odafigyelni arra, hogy mit eszem. 

Csodát persze ez sem hoz, arról én már letettem. Olyan nem létezik, hogy lefogy két hét alatt 20 kilót, amit évek alatt magadra pakoltál és utána úgy maradsz. Sajnos ez csak a mesében létezik.