Viszlát 2016, hello 2017

Nem szeretek magyarázkodni, mégis úgy érzem, többhetes szünet után nem folytathatom anélkül, hogy ne írjak arról, hol voltam, miért nem blogoltam. Nos, talán még emlékeztek, többször említettem, hogy az utóbbi 1-2 évben voltak időszakok, amikor nagyon magam alatt voltam és ez bizony igen erősen kihatott nem csak a magánéletemre és a közérzetemre, hanem a blogra is. 

Azt hiszem akkor kezdődött ez, amikor az egyetemen végeztem és kb. két hét leforgása alatt több rossz hírt is kaptam, amik együtt nagyon megviseltek (anyu szívrohama, egy akkori szakítás és munkahely elvesztése), és akkor valahogy úgy éreztem, hogy minden bizalmam abban, hogy a dolgok jól alakulnak, hogy van értelme a dolgokért küzdeni, egyszerűen elvesztek belőlem. Aztán persze szépen lassan minden helyreállt, vagy legalábbis úgy tűnt. Bár a magánéletemben minden rendben van, a munkával kapcsolatban annál több gond adódott és adódik, amelyek visszahatnak a magánéletre is. Nem igazán éreztem jól magam a bőrömben az utóbbi időben, azt éreztem, hogy nem jó helyen vagyok, de nem is tudtam, hogy hol kéne lennem, igazából kicsit elveszettnek éreztem magam és úgy láttam, hogy semminek nincs értelme, hogy az életem nem tart semerre. Persze kívülről nézve ez biztos másképp látszik, erre időnként én is ráébredtem, és újabb lendületet vettem. Nagyjából ez a két állapot ismétlődött hónapokon keresztül. Ráadásul az utóbbi háromnegyed évben rengeteget dolgoztam, gyakorlatilag reggeltől estig az irodában voltam, ami nagyon megviselt fizikailag és lelkileg is, ugyanis semmire nem volt időm, a háztartással elúsztam, a barátaimmal alig találkoztam és nagyon fáradt és ingerlékeny lettem. Mindennek tetejébe pedig mindezért magamat ostoroztam, hogy itt vagyok x hónappal az esküvőnk előtt, és nem jól magam, nem érzem azt, amit ilyenkor szerintem érezni kellene, nem lebegek a föld fölött két méterrel, egyszerűen csak fáradt, lehangolt és kimerült voltam. 

Amikor kedvem lett volna bejegyzést írni, időm nem volt, amikor időm engedte volna, akkor pedig egy pozitív gondolatot se tudtam kipaszírozni magamból, így inkább hagytam az egészet. Mindezek miatt örülök, hogy vége a tavalyi évnek, ugyanis az új évkezdés mindig jó lehetőség az új kezdetekhez, ezért nagy reményekkel vátam és várom 2017-et. Rengeteg izgalmas és új dolog vár rám idén. Remélem végül minden jól alakul és megtalálom a helyem!