Üdv újra itt!

Nagyon sokan kérdeztétek különböző fórumon, hogy mikor folytatom a blogolást, ami bevallom, nagyon jólesett. Azt tudtam, hogy semmiképpen sem szeretném végleg abbahagyni, azonban eddig sajnos idő hiányában nem nagyon tudtam rendszeresen időt szakítani az írásra, így már nagyjából egy éve szünetel(t) a blog. Most, hogy már a baba miatt itthon vagyok azt hiszem több időm, kedvem és energiám marad a folytatásra, így örömmel értesítek mindenkit, hogy mostantól ismét él az oldal.

Az esküvőszervezésről már több alkalommal írtam korábban, amiket az alábbi linken érhettek el:

A helyszín

Az esküvői helyszín kiválasztásánál elsősorban arra törekedtünk, hogy annak hangulata illeszkedjen hozzánk és az általunk elképzelt esküvő stílusához, így esett a választásunk a Nairam Klubhotelre. Külön szempont volt, hogy – mivel a násznép fele erdélyi, másik fele főleg budapesti – olyan helyszínt találjunk, ahol a vendégeket el tudjuk szállásolni. A Nairamosok a szervezés is nagyon segítőkészek és rugalmasak voltak, abszolút gördülékeny volt minden a nagy napon is annak ellenére, hogy aznap egy másik esküvő is volt a helyszínen egy másik teremben. Ezért külön köszönet illeti Kormos Bettinát, aki többek között a mi esküvőnket is szervezte. A környezettel, a szállásokkal és a vacsorával is maximálisan elégedettek voltunk. Külön értékeltük, hogy ragaszkodtak hozzá, hogy a különböző fogások között ne teljen el túl sok idő, hogy minden frissen, melegen kerüljön az asztalra. A vacsora bőséges és ízletes volt, a kiszolgálás is nagyon flottul ment, több vendég is jelezte, hogy a pincérek mennyire udvariasak és szolgálatkészek voltak az egész rendezvény során. A helyszínt illetőek is nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett a rokonok és barátok részéről, különösen azzal kapcsolatban, hogy mennyire természetközeli és szép, meghitt környezetben van.

Stílus, téma

Stílusát illetően elegáns, ugyanakkor meghitt és kissé rusztikus esküvőt álmodtunk meg, amolyan vidéki romantikusat. Nekem nagyon tetszenek az elegánsabb pajtás esküvők, így végül – bár nem kifejezetten tudatosan – a miénk is valami ilyesmi lett.

Hangulat

Nagyon fontos volt számunkra, hogy az esküvő tükrözze, hogy milyenek vagyunk. Meghitt és bensőséges légkört szerettünk volna teremteni, ami azt hiszem tökéletesen sikerült is. Mi is és a vendégeink is nagyon jól éreztük magunkat, senki nem volt feszélyezett, mindenki el tudta engedni magát. Már a szervezés során tudtam, hogy a legmeghittebb és kellemesebb légkört sok-sok lágy fénnyel érhetünk el, így rengeteg mécses, lámpás és fényfüzér kapott helyet a dekorációban is. A kötetlen hangulathoz sokban hozzájárult maga a helyszín is, amely a várostól távol, a Holt-Tisza partján helyezkedett el, így azt hiszem egy kicsit mindenki ki tudott szakadni a hétköznapok forgatagából és jól tudta érezni magát. Nagyon fontos volt számunkra az is, hogy a programokba (pl. vetítés közös képekből, esküvői játékok) valamint a dekorációba is belevigyük a saját elképzeléseinket és ezért sok olyan részlete volt az esküvőnek, amelyet mi magunk alkottunk (meghívó, menükártya, ujjlenyomatfa, asztalszámok, főasztal fölötti dekor, autódísz, gyerekjátékok, vendégajándékok, színezők a gyerekeknek), és ezt hiszem ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy még inkább személyes és közvetlen hangulatot sikerült teremtenünk.

Dekoráció

A dekorációt alapvetően a Czerka Dekor készítette, akivel a helyszín egyébként is együtt dolgozik, így nem nagyon kellett keresgélnünk e téren. Erikával átbeszéltük, hogy mik az elképzeléseink, mi az, amit ezek közül mi magunk szeretnénk kivitelezni és mi az, amit tőle várunk el, így együtt alkottuk meg a végleges dekorációt. Természetesen nekem elég határozott elképzeléseim voltak a dekorációt illetően, hiszen a legapróbb részletekig mindent előre megterveztem, azt hiszem azért Erika is ki tudta bontakoztatni a kreativitását itt-ott. A dekoráció főbb színe a marsala volt, ami – a mellett, hogy nagyon trendi volt akkoriban – hozzám már régóta közel állt, ezt egészítettük ki itt-ott egy kis arannyal, sok zölddel (elsősorban a virágoknál), illetve letisztult fehérrel és pasztelszínekkel, illetve a fényekkel.

A tánctéren a hangulatot a mennyezetre húzott fényfüzérek és lampionok adták meg, illetve a bár és a zenekar között elhelyezett desszert asztalnak is nagy sikere volt. Ide néhány gyertyatartó, csipkefüggöny és egy világító LOVE felirat került.

A ruhaválasztásról korábban már írtam részletesen, itt legyen elég annyi, hogy úgy éreztem, hogy tökéletes ruhát választottam, amiben egész nap fantasztikusan éreztem magam és nagyon jól illett az általam elképzelt modern, mégis kissé vintage stílushoz. A fátyol terén volt némi vacilálás, hogy hosszú csipkeszegélyes fátylam vagy francia fátylam legyen-e, végül utóbbira esett a választás, ami minden szempontból különleges és tökéletes választásnak bizonyult.

A koszorúslányok ruháját illetően nem kis küzdelem volt dűlőre jutni az öt lánnyal, de végül azt hiszem mind színben, mind pedig fazonban sikerült olyat találni, ami mindenkinek jól állt, ugyanakkor illeszkedett az általam elképzeld koncepcióba is.

Kreatív fotózás

A barátnőm esküvője óta tudtam, hogy ha egyszer a miénkre is sor kerül, akkor a kreatív fotózást az esküvőtől elválasztva, egy külön napra szervezzük, így rengeteg idegeskedést megspórolunk magunknak és sokkal nyugodtabban, kellő időt rászánva tudjuk a képeket elkészíteni. Végül úgy alakult, hogy az esküvő előtti szombaton voltam próbafrizurán, így ezt kihasználva erre a napra szerveztük a fotózást is. Mivel a ruhámat kiárusításon vettem, a férjem pedig varratta, így ez sem volt akadály az egy héttel korábbi időpont megszervezésében. A csokrot – ami természetesen nem a végleges csokrom volt – aznap délelőtt dobtam össze az általam vásárolt virágokból. Az egyetlen gondot az eső jelentette, ugyanis egész délelőtt szakadt, de végül Budapesten és Tatán, ahol a fotózást tartottuk gyönyörű napsütéses idő volt délután, így végül az utolsó pillatatban történt egyeztetések és az időjárás előrejelzés nyomon követésével mégis nyélbe tudtuk ütni a dolgot. Mivel ekkor láttuk meg egymást először (illetve ő engem) teljes pompában, ezért a lakásunkhoz közeli Rózsák terei Szent Erzsébet templom kertjébe terveztük a fotózás első felét és egyben azt a pillanatot, amikor a férjem először megpillant. Így elsőként ő elkészült itthon és a fotóssal találkozott a helyszínen. Hozzám pedig érkezett az unokatestvérem, hogy segítsen öltözni és így mentünk oda később mi is a helyszínre, ahol a fiúk már vártak minket. 

Néhány felvétel után átkocsikáztunk Tatára az angolkertbe, ahol a képek nagy részét készítettük (mellesleg az itteni Pálmaház volt a másik esélyes esküvői helyszínünk, így végül ezt is sikerült valamilyen formában belecsempészni az esküvőbe). Én mindenképpen ajánlom a külön napi kreatív fotózást, mert sokkal több idő és türelem jut ilyenkor a képek elkészítésére és nem kellett amiatt feszengenünk, hogy hosszú időre magára hagyjuk a násznépet. (Persze a nagy napon is készült pár kép a naplementében a Holt-Tisza partján, de ez csak néhány percet vett igénybe).

A nagy nap

Mivel az esküvő helyszíne tőlünk kb. 80 km-re volt, így már előző este a helyszínre utaztunk, hogy mindent időben elrendezzük és elvégezzük az utolsó (előtti) simításokat. Másnapra nekem gyakorlatilag már csak a készülődés (fodrász, sminkelés, öltözködés) maradt, a vőlegénynek pedig még az utolsó ügyek intézése (virágdíszek kifizetése, templom díszítése, autómosás, néhány barát helyszínre fuvarozása stb.), illetve a készülődés.

Míg én az utolsó simításokat végeztem és a koszorúslányokkal pezsgőztem a készülődés során, a vőlegény a vendégvárás során fogadta a vendégeket és szolgáltatókat, eligazította őket a szobájukhoz és átbeszélte az utolsó részleteket a ceremónia mesterrel.

Ezalatt én persze a vendégektől távol vártam a délután 3 órát, amikor is elkezdődött a polgári szertartás a Nairam Klubhotel kerthelyiségében. A vőlegény, majd a koszorúslányok bevonulása után ekkor kísértek be a szüleim engem is és ekkor látott meg a násznép is először. A szertartás nagyon szép időben zajlott és gyönyörű, meghitt volt, az egyetlen vicces pillanat az volt, amikor sokadjára sem sikerült felhúznom a férjem ujjára a gyűrűt, úgy be volt dagadva az ujja, így végül az ő segítségével megoldottuk a helyzetet és rákerült az ő ujjára is a karika. A szertartás megpecsételéseként egy kis növényt locsoltunk meg vízzel, nálunk ez volt homoköntés helyett.

A szertartást követően volt még egy kis idő, amikor én is válthattam pár szót a vendégekkel, majd 5 órára mentünk a szolnoki református templomhoz, ahol az egyházi szertartás zajlott Végh Miklós tiszteletes vezetésével. A templom épülete maga is egyébként nagyon tetszett nekünk, hiszen ez is kicsit rusztikus, vintage, így ennél tökéletesebb már nem is lehetett volna. A szertartáshoz a férjem választotta Ruth történetét a Bibliából, így e köré épült fel az egész. Több idősebb, vallásos rokon is megjegyezte, hogy milyen szépen beszélt a lelkész, ami külön öröm volt nekünk is. A templomi szertartás után következett a – számomra – az egyik legszebb pillanat, amikor kivonultunk a templomból és a násznép rózsaszirmokat szórt ránk. A templomkertben tartottuk a gratulációt és természetesen a csokordobás/harisnyakötő-dobás sem maradhatott el.

Összességében azt kell mondanom, hogy minden úgy sikerült, ahogy terveztük, nem voltak kellemetlenségek vagy nagyobb problémák, amiért minden szolgáltatónak, a barátainknak és a családunknak is nagyon hálásak vagyunk, ugyanis mindannyian sokat tettek azért, hogy ez a nap számunkra is tökéletes legyen.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék néhány tippet megosztani azokkal, akik még esküvőszervezés előtt állnak:

1. Kezdjétek el időben a szervezést. A nagyobb dolgokat már érdemes az esküvő előtt legalább egy évvel lefoglalni (a helyszín, a jó fotósok, zenekarok jópár hónapra, akár évre előre is be lehetnek táblázva!), majd fokozatosan haladni a kisebb dolgok felé. Ez azért is nagyon fontos, mert így nem nyűg, hanem öröm lesz a szervezés és lesz idő mindennek alaposan utána járni.

2. Válasszátok szét a számotokra fontos és kevésbé fontos elemeket, majd ettől függően keressetek szolgáltatót. A fontos dolgokra érdemes többet áldozni, ezek azok, amelyek meghatározzák az esküvőt. A kevésbé fontos dolgokban lehet rugalmasabbnak lenni, esetleg egy kicsit meghúzni a költségvetést. Számunkra a legfontosabbak voltak: fotós, ételek, zene, helyszín. Érdemes megjegyezni, hogy bár számotokra minden apró részlet lényeges, a vendégek nem arra fognak emlékezni, hogy milyen színű volt a szalvéta, hanem elsősorban az ételre/italra és a zenére.

3. Nem kell félni attól, hogy néhány dolgot magatokra vállaljatok és ti készítsétek el. Kellő idő és kreativitás mellett minden megoldható. Nekünk sokat jelentett, hogy számos dolgot mi magunk állítottunk elő és jóleső érzés volt az is, amikor a vendégek rácsodálkoztak, hogy ezeket mi készítettük (pl. meghívó, vendégajándék kézműves sör stb.).

4. Sokszor ragaszkodni kell az elképzelésekhez, mert néhány családtag vagy szolgáltató megpróbálhat eltéríteni attól, de kellő határozottsággal mindent keresztül lehet vinni. (Persze a hasznos és jó tanácsokat érdemes megfogadni)

5. Utolsó nap már lehetőleg ne kelljen nagyobb dolgokat intézni, hogy nyugodtan tudjatok készülődni.

6. Tartsátok külön napon a kreatív fotózást, mert ezzel sok időt és energiát megspóroltok nagy napon, ráadásul a képeken is nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lesztek.

7. Vonjátok be a készülődésbe a családtagokat, barátokat is. Nálunk például a vendégváró falatokat az anyukám és a nagymamám, a savanyúságot apukám készítette, az autónk díszítését a barátaink végezték.

8. Foglaljátok le a legkisebbeket is. A gyerekek is szeretnek részt venni az esküvőkön, hiszen egyfelől sokáig fennmaradhatnak, másfelől ez nekik is különleges esemény. Mind a gyerekek, mind a szüleik jó néven veszik, ha nekik is készültök valami foglalatossággal. Mi is füzeteket nyomtattunk esküvői témájú képekkel, amiket zsírkrétával egy külön kis asztalnál kiszínezhettek és hazavihettek magukkal. Illetve vettünk még nekik esküvői torta alakú buborékfújókat is.

9. Hívjátok meg a barátokat! Szerencsések vagyunk, hogy egy viszonylag nagyobb, összeszokott közös baráti társaság alakult ki az évek során, akik megalapozták az esküvő hangulatát is, hiszen elsősorban a fiatalok azok, akik „húzzák a bulit” és csinálják a hangulatot.

10. Beszéljétek meg, hogy ki mennyire veszi ki részét a szervezésből. Ha együtt szervezitek, akkor is érdemes leosztani, hogy ki mivel szeretne inkább foglalkozni, mi az, amit vállal. Nyilvánvalóan a férfiakat kevésbé fogja érdekelni a dekor és a sütemények, de mondjuk a menü és italcsomag kiválasztása, esetleg az egyes szolgáltatók felkeresése már jobban leköti őket. A lényeg, hogy mindent beszéljetek át és közösen döntsetek.

Végül szeretném leírni valamennyi szolgáltatót, aki közreműködött az esküvőnkön és akiket egytől egyig bátran ajánlok mindenkinek, ugyanis maximálisan elégedettek voltunk velük:

Helyszín: Nairam Klubhotel ésSzabadidőközpont

Fotó: Mészáros Péter

Videó: Nagy László

Zenekar: Night Light Trió

Ceremóniamester: Balogh István Vilmos

Tánc: Torkos Rita

Frizura: Szabó Roxána

Smink: magam készítettem

Virágok: Virágmánia

Dekoráció: Czerka Dekor

Sütemények, torta: ZagyvaCukrászda

Esküvői ruha és kiegészítők: La femme szalon

Menyecske ruha: Charm

Szmoking: Fővárosi öltönyház

Koszorúslány ruhák: varrattuk

Végül szeretném megosztani veletek az esküvői highlight filmünket, amit Nagy László fotós/videós készített: