Nem igazán szoktam gyors reggeli bejegyzéseket írni, de a ma reggel más volt. Korán felébredtem, 6 óra körül elvégeztem egy gyors, negyedórás reggeli frissítő jógagyakorlatsort, majd a teámmal leültem megnézni néhány videót és rábukkantam az It cosmetics "Your most beautiful you" Youtube-versenyére. A sokadik videó megnézése is nagyon jó érzéssel töltött el és olyan gondolatokat indított el bennem, amelyek már egy ideje foglalkoztatnak.
Emlékszem fiatalabb koromban annyi mindent csináltam élvezettel és lelkesedéssel, teljesen bele tudtam feledkezni egy-egy festmény elkészítésébe, jegyzetek írogatásába vagy egy magazin olvasásába. Aztán ezek szépen lassan kikoptak, mondván, nincs rá idő, túl sok más dolog van, amit meg kell csinálnom, ez már nem fér bele. Ez persze az egyetemi évek alatt, aztán amióta dolgozom és külön háztartásban élek még inkább igaz, megveszem a magazinokat, amiket "nincs időm" elolvasni, félreteszem az ötleteket, amiket meg akartam valósítani és a végén mi marad?
A média, főként a közösségi média folyamatosan azt a képet közvetíti felénk, hogy bármit képesek vagyunk megtenni, amit csak szeretnénk, közben elnézve mások kiphotoshopolt életét a sajátunk már nem is tűnik olyan érdekesnek. Eszünkbe jutnak az el nem olvasott könyvek, a meg nem festett festmények és nem értjük, mit csinálunk rosszul.
Szerintem sokan beleesünk abba a hibába, hogy mindenki másnak meg akarunk felelni és közben elfelejtjük, hogy kik is vagyunk valójában, aztán ott állunk egyedül, mert akiknek meg akartunk felelni, nem törődnek az érzéseinkkel, csak elvárásokat támasztanak, mi pedig már teljesen eltávolodtunk azoktól a dolgoktól, ami egykor örömet okoztak és ezzel eltávolodtunk az igazi valónktól is.
Sajnos én is tapasztalom ezt. Nagyon nehéz úgy kiteljesedni és igazán saját magunkat adni és teljes szívvel átélni valamit, ha az a valami nem minket tükröz és azokat a képességeket, amiben igazán jók vagyunk nem tudjuk használni és kifejezni.
Mindig lesznek dolgok, amiket nem szívesen, kötelességből teszünk, hiszen sajnos ez az élet rendje, ki kell fizetni a számlákat, ki kell takarítani a lakást stb., de soha ne felejtsük el, hogy melyek azok az értékek, amelyek igazán fontosak nekünk, melyek azok a dolgok, amiket azért szeretünk csinálni, mert minket boldoggá tesznek függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak vagy mit várnak el tőlünk. Ez az, ami igazán számít, mert évek múlva csak ez fog számítani és csak ez lesz igazán jótékony hatással az életünkre.
Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok nektek gyönyörű hetet, és ha netán sok kötelező teendőtök is van, próbáljatok legalább egy kis időt szakítani magatokra, elolvasni azt a félredobott magazint, elővenni a szekrény mélyére eltett festőkészletet és élvezzétek a pillanatot, amit a valódi önmagatokkal tölthettek :)
4 comments:
Ma reggel hasonlóan keltem. Jóval korábban a megszokottnál, így olyanokra is jutott időm, amire az esetek többségében nem. Kényelmesen volt időm kávézni, videót nézni, blogokat olvasni és még reggelizni is. Úgy indultam el, hogy nem kellett rohannom, egyszóval tökéletes hétkezdés. Muszáj néha változtatni a szokásokon, és már ilyen apróságokkal is kellemesebbé tehetjük a napunkat. A benti kávé mellé a te cikkedet olvasom, és ez csak ráerősít, hogy ez a hét már csak szuper jó lehet :) Szép hetet!:)
.ezert szeretek utazni. Egy utazas mindig helyrerak, megvaltoztatja az ertekrendedet, feltolt. Minel tobb helyre mesz, kitarul a vilag es utana jobban lehet kezelni a hetkoznapokat. Szoval utazni...utazni..utazni :)
Az internet, a blog, youtube nagyon csalóka dolog. Olyan képet mutatunk rajta a világ fele amilyet akarunk. Szerintem természetes, hogy mindenkinek vannak nehezebb időszakai, amikor kevésbé motiváltak az élet bizonyos, vagy akár minden területén. Nekem általában a november és a január-február ilyen. A saját tapasztalatom az, hogy ha valamihez nagyon nincs kedvem, legyen az munka, sport, írás, blog, stb. akkor általában igyekszem azokkal a dolgokkal motiválni magam amihez épp van, vagy ami egyébkánt is fel szokott dobni. Nekem általában segít, ha kicsit kimozdulok a természetbe, vagy zenét hallgatok, olvasok. :)
Teljesen egyetértek veled. Velem is nagyon gyakran megesik, hogy reggel felkelek, és úgy érzem mindjárt megint este... rohan az idő. Régebben nagy Cosmó rajongó voltam, de már vagy egy éve meg se veszem, mert nincs időm arra, hogy elolvassam. Hiányzik az olvasás, a futás, a biciklizés és az éneklés. Ezek régebben a mindennapjaim részét képeztek...
Post a Comment